Ó, drága gyermekem,
mondd, miért sírsz felettem?
Hidd el, jobb az életnél a halál,
mert ideát már semmi se fáj.

Ó, drága gyermekem,
mondd, miért sírsz nagyon?
Szellő lehelletével csókomat
ajkadon hagyom.

Kelő nappal cirógatlak,
esőkönnyel itatgatlak,
holdnak fénylő sugarával
téged mindig megnyugtatlak.

Nézz fel majd az égre,
holdnak csodás tengerére,
válassz magadnak egy fénylő csillagot,
tudnod kell, hogy az én vagyok.