Levél Mikes Kelemennek
Dátum: 2010. április 08. 11:53Műfaj: PrózaCimkék: becopy-by- bólya-péter, levél, napló |  |
Azért pont neked írok, mert tiédhez hasonló száműzetésemben senki más nem maradt, akihez szólhatnék. Egyébként is ki másnak írjon ilyenkor az ember, mint az el nem küldött levelek nagymesterének(?) Az emberek nem értik miről beszélek, engem meg már nagyon nem érdekel, amit mondani képesek számomra.
Kedves Mikes Kelemen!
Azért pont neked írok, mert tiédhez hasonló száműzetésemben senki más nem maradt, akihez szólhatnék. Egyébként is ki másnak írjon ilyenkor az ember, mint az el nem küldött levelek nagymesterének(?)
Az emberek nem értik miről beszélek, engem meg már nagyon nem érdekel, amit mondani képesek számomra.
Szóval az van öreg, hogy kiléptem a régi cipőmből…Elhagytam asszonyt, családot, házat. „földet, paripát, jószágot.” A szerelemért. Most mondanád, hogy: „nagy dolog”- történt más, hozzád hasonló marhával is már ilyesmi. – én meg szarok rá, mit mondanál- hisz el vagy öcsém temetve az Egri Bazilikában van 67 darab el nem küldött leveled és csak az isten tudja, hova temettek el. Azt se képzeld, hogy lehetsz teremtett másod énem! – Egy frászt!
Mindig egyedül voltam! Mindig! – esetleg társas magányban éltem.
A házasság tévé, szex vasárnap reggel, délben leves meg hús krumplival- hétfőn meg a maradék. A gyerekkel soha nem történik semmi- legalábbis állítja, ha kérdem, - ezzel rövidre is zárul a társalgásunk. Felnőtt. Megvettem neki mindent – apjának kellett volna lennem, de a barátságát kerestem. Ezt is elbasztam.
Megaztán negyven lettem, az sem korszerű.
Aztán fiatal szerelmem addig kínoztam, míg egy nap kifogyott belőle az endorfin. Nem szerelmes, - azt mondta szeret még, de ami elszakadt, azt már összekötni nem lehet. ….nagyon dolgozom ezen, hogy mégis, hátha. Ezért lehet az a barom nagy csomó a belemben, torkomban. Talán ezzel próbálja összecsomózni az elszakadt dolgaim a lélek. Nem tudom.
A bizonytalanságban vagyok most a legbiztosabb. Úgy indulni neki céljaimnak, hogy semmi a biztatás. Már csak ő szerelem nekem, neki meg isten tudja mi lehetek. Barát, távoli- legközelebbi rokon. Vén bohóc, aki még őhelyette is képes álmodni. Erős vagyok. Kemény fejű székely. Dédszüleim még emberek voltak. Papok, tanítok, katonák. Erdélyt megette Trianon. Engem ideadott magyarkézre. Idegen vagyok mindenhol, nincs hazám. Megbaszhatom az eszemet is, ha boldogtalan vagyok. Mindenkinek engedtem, hogy erős lehessen általam. Ha kellett gyenge is voltam, hogy kedvüket lássam. Aki erős akar lenni, annak kell a gyönge.
Azt terveztem, hogy a hátralevő 40 évemben már csak erős leszek. Ne dumálj!- az összes nagyapám megérte a 80-at. Egy volt, akit katonaszökevényként sárveremben tartottak. – a polihisztor. 63 évesen az asztma tette a föld alá. Szabad ember volt, a románoktól is megszökött. A határon is átjutott. Négy asszonya volt. Mindtől gyerek.
Én nem értek az ember lélekhez. Nem tudom mit mond, mikor nem érez. Nem tudom miért nem hiszek az embereknek, mikor annyira jól hazudnak. Olyan szépen ígérnek csillagot az égről. Aztán mindenki magamra hagy.
Ahol eddig éltem féltek tőlem. Rossz hírem is volt, meg sok szégyent hoztam a fejemre. A jó dolgok, amiket megcsináltam, másnak hadonászni való. Nekem csak a túléléshez kellett. Volna még egy valag ötletem az ámulatba ejtésre. Vesztem ezekben leginkább az okozza, hogy soha nem volt senki mellettem, hogy azokban lehettem volna én a valaki. Statisztáltam, a vállam tartottam sáros csizmák alá. Lépjetek fel! – aztán viszlát. Még a szerelmet sem voltam képes megtartani. Talán mindközül ez legnagyobb kudarcom szívbenőtt gyökere. Nem értek a lélekhez. Nem tudom mit gondol az ember, amikor mond, tesz valamit- miért teszi, mondja. Hogy fontos lehetsz, mikor már alig-alig látszol.
Azon is gondolkodtam, hogy még egy nagy dohányt felmarkolok, aztán kiszállok. Felszívódok egy másik országban. Hol még nem tudom. Víz meg Nap legyen. Hamingway Ernő Kubában megírta a nagy regényt, elitta a Nóbel díjat, aztán mikor egy nap Senecával egyetértve az igazi emberi nagyság önrendelkezési jogáról, miszerint ő maga határozza meg meddig van az élet és nem tékozolja idejét a kollektív tudattalan szorongásával a végső perc eljöveteléről. Fogta a nagy mordályt és lekapcsolta a villanyt. A Nóbel díj összege mojito-ba fektetődött, de maradt néhány igazi remek dolog, és a nevét is megjegyeztük.
Mondjuk Kuba. – szóval sehol nincs olyan színe az óceánnak, mint azokon a partokon,.és azt is gondolom, hogy a folyton változó négyévszaki helyekről odaérkezők nem fognak magukra nagy mordályt az édenkertben, hogy leoltsák a nagyvillanyt. Legalábbis az én életem hosszabb lehetne ott, mint egyébként. Szeretném megírni a NAGYREGÉNYT. Szeretnék kacagni a szerelemmel. Szeretnék nyitott szemmel úszni a víz alatt. Nézni az ördöghalat. Valakinek az ebédjébe belefőzni a szívemet, megtörölni a fenekét. Szeretnék életben maradni.
Ja! – most épp munkát keresek. Nem vagyok lusta ember, bármikor jó katonaként pattanok fel álmomból is a hívó szóra. De épp odakészülök ahhoz az ellenséghez csatlakozni, amely ellen mindig is harcoltam. Most a szerelemért „ejtem el képzelt fegyverem, mit kovácsoltam 30 évig” A társadalmi integráció! – Érted te ezt Mikes barátom?
Ebédjegy, szavazófülke, munkaidő, albérlet. „akkor is hobo leszek, csak egy virágcserépben.”
Meg tudom csinálni! Kipróbálom. Igazán meg mást szeretnék. Megígértem a talán-szerelemnek. Nem bánthatom többé- nem hisz már bennem, és akkor sem biztos, hogy hinni fog, ha mindent beteljesítek.
Elment az idő, elkéstem. Kapálózok. Végigjárva épp azt a Golgotát, min én járattam akkor, mikor még elszakadni képtelen a régi életemtől hitegettem, hogy várjon. Elhagytam, megsebeztem. Az isten tudna csak jól megbocsátni.’ Én magamnak sosem ezért. A Szerelem meg elnyúlik az ágyon, az álmai takarják. Találgatom lehetek-e bennük. Tudom, nem vagyok.
Ma ültem a Gedeon bácsinál. Szép nő vágta a hajam. Eperszagú, szép vonású törékeny és kétezerért olyan kedves, mint anyám sosem. Mint a Szerelem, míg volt mi hajtsa. Majdnem olyan. Néztem a tükörből az arcom. Nem tudom már ki vagyok. Az nem én voltam ott a foncsoron. Az a maradékom. …most iszom egy ananászt, mert mondja a Szerelem is, hogy nem iszol folyadékot – lehet látja a szárazságom, ahogy közönyében porladok. – Várj meg itt, - jövök!
Nem jön a nő. Visszajöttem. Nem ácsorgok. Majd iszom vizet a kolostorban. Ma mondta is egy lány, ki ismeri a Szerelmem, hogy lehet így jobb, hogy én a kolostorban, Ő meg heveri egyedül a lélek betegséget.
Olyan kis falu Budapest. Folyton ugyanazokkal találkozni. Kétlábas valahova menőkkel, valamit magukban gondolókkal. Síró kódis’ hegedűssel a Nyugatinál. Kitalált indokokkal. Metrószéllel. Titkos el nem küldött levelekkel. Az ellopott várost kettészeli a hazugság. Kubában nincs ennyi híd. Más bolygókon meg a Kisherceget tényleg várja a Róka, és, ha három órát beszélnek meg a rózsabokornál, akkor a Róka szíve félháromkor már ünneplőben vár.
Nem megyek még vissza a Lángliliom-Kolostorba. Megvárom majd az Árpádhídnál a Főapátot. Most jó, hogy legalább ő vigyáz rám. Tereli a gondolataim, botlámpásával világítja viszonyaim, néha rögzíti is valamiken az elmém. Föladványokat’ adnak szavai.
Bárcsak híres lennék, vagy fiatal. Tudnék valami szép hangszerből dallamokkal kápráztatni. Lenne apám, aki a nevemen szólít. Ismernék „jófejeket” és népszerű is lehetnék. Nem félnének tőlem, a mástól, mert nem tudhatják ki vagyok odabent. Bárcsak lenne vagyonom. Bárcsak nem én lennék, akinek pont neked kell írnia. Vagy tudnék visszamenni az években, megmenthetném a kiskazánfűtőt, a salakgőztől, a hidegszobától, a gonosz unokatestvérektől. Vajat kenhetnék a kenyerére. Nefelets-horpadt bakancsát szépen kifényesíteném, lábacskáján szép masni kötnék rá.
Elrontottam mindent. Ki kell nyitnom a könyvet, a mai oldalon, sem előre se vissza nem lapozhatok nagyokat. Vissza már minek is, előre meg olyan bizonytalan lapok íródnak.
Keserű ez. Nem tudok már, nem is olvasok én a Szerelem arcán. Elég a kereszt, mit most kimért rám a sors. Megérdemlek mindent.
Ma ettem egy tányér hajdinát, mint kakukkfióka ültem a fészekben ettem a testvérek ételét. Ittam a szavakat. Aztán mennem kellett. Azt hiszem jó esetben barát lehetek. Nem tudom, hogy kell annak lenni. Nem is akarok az lenni. Ahhoz már mindent kitéptem és szétosztottam idebentről.
Adott a nő ananászt. Azt mondja százhatvanas lesz! – itt minden annyiba kerül. Százhatvanöt egy hosszú kávé, tejjel, meg két cukorral. Élvezem, hogy józan lehetek. Ha most innék egy italt, örökre elvesznék. Az agyam meg nem kapcsol le. Így írásba kezdtem. Hátha elolvasod kedves Mikes, mit ír a tükörben is alig látszó ember.
Az éjjel Sartre-t fogok olvasni, holnapra Bulgakov drámáját adtam fel magamnak. Aztán meg írom az egyperceseket. Közben a regényt, míg bőr marad az ujjam végén, míg aggyal bírom. Majd ajak harapó álomra szenderít az elkeserítő ébredés lehetősége. Néhány óhajtó mondat útnak ereszt reggel. Mintha a tőlem elfordultaknak vakarnám a hátát, kapálódzom, hogy:
Hej! – Munkaerőpiac! – itt egy szökött fegyenc, egy kiátkozott szerzetes! – ki kéri?
Itt az illuzionista, aki az „önmagamért” kifejezésből sző maga alá védőhálót, majd meg sem várva a dobpergést kezdi meg halálugrását, hogy nyugodt lehessen mindenki körülötte. Nyugodt, hogy a kakukkfióka nem az ő fészkéből fog kiesni, mert bármennyire is volt aljas, azért mindenkinek szarul esne, ha a kudarcát is szétosztaná.
Unalmas vagy Mikes! Most elmegyek azt hiszem. Nem szeretnék gyengének látszani. Szörnyű napok várnak, úgyhogy írok még!
Jó legyél! Vigyázz a többiekre!
Üdvözlettel: Szikla Szilárd
Budapest 2010-03-24
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 11 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Molnár Zsolt (#19040) | 2010. április 10. 20:37 |
ez jó!!!!!!!!! én már Bulgakoval, meg Csáth Gézával is hasonlóképp vagyok! | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#19038). |
|
2. Pyrrhusz (#19038) | 2010. április 10. 20:30 |
Egyébként Sartre-tól úgy Undorodom..:-)) | |
| |
3. Pyrrhusz (#19037) | 2010. április 10. 20:28 |
Majd megnézem a könyvtárban. Arra az írásodra kívántam csak utalni, nem pedig párhuzamot vonni. Egyetlen Dosztojevszkijt sem olvastam. Majd ha nyugdíjas leszek:-)) | |
| |
4. Molnár Zsolt (#19034) | 2010. április 10. 15:52 |
nem tudom mióta vagyok itt fent... egyszer megkíséreltem egy virtuális suicidum félét- mikor minden honnan letöröltem minden feltöltött dolgom. Azt hiszem innen is.. Lehet én is a torokcsakra dolog miatt tértem vissza mindenhova... ez tetszik! | |
| |
5. Molnár Zsolt (#19033) | 2010. április 10. 15:48 |
Bocs! Pyrrhusz! - tényleg csináltam egyszer egy emailcímet Fjodor Mihajlovics néven, amiről egy autóalkatrész-kereskedéssel leveleztem és azt itt közre is adtam... igazad, van- de Dosztojevszkíjhez több közöm nincs - jó néhány művét olvastam ...előszőr a Karamazovokat" még 16 évesen. Viszont a Bólya Péter Veréb századik lépését, ha nem olvastad - jó szívvel ajánlom! | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#19031). |
|
6. Pyrrhusz (#19031) | 2010. április 10. 15:39 |
Elképzelhető, hogy rosszul emlékszem, de nem volt egy olyan írásod amelyben egy levelezés szerepelt(talán egy biztosítóval?) és abban használtad az orosz író nevét? | |
| |
7. Molnár Zsolt (#19024) | 2010. április 10. 00:13 |
a dunán? ohh én meg idejöttem most pénzt keresni!- mert, hogy már van itt nem tudom mennyi könyvutalványom és az egyikhez pár fillér hibádzik:-) A dunán régen jó volt trécselni... (mostanra annyira nem- voltak nézet különbségeim- kompetencia határsértőkkel) az írást meg tanulom, mint mindenki más, ahogy próbálkozik mesterei ösvényéről lekéredzkedni.. de tényleg bármennyire is siralmas- meg mitudomén milyeneket kell leírnia az embernek- mert belülről feszül- azért baromira élvezhető- mondhatni endorfin-forrás... kezdetben persze az elismeréséhséget kellett jobban etetni- most már az annyira nincs benne ...mint driwer- inkább valami megalomán izé- hogy fogod Jézust és berángatod a világodba- azt téve vele, amit ott tehet és igazat hazudhatsz- hát ez nagyszerű játék.... és akkor még a cifra dolgok...a vers. Már nem is emlékszem, hogy deformálódott- meg mikor el ennyire a személyiségem...ami grafo-izét illeti... jha- lehet a különbözőségből fakadó elszig | |
| |
8. Molnár Zsolt (#19019) | 2010. április 09. 22:17 |
nem tudom, lehet másképp működöm- vagy úgy, mint János Vitéz?- Április van! és van még előttem legalább 40 év :-) szóval a szerető-szívből max egy Szerető, ha lehet -de a szív nagy műtéten van túl... regenerálódik- egyelőre nem keres. ... | |
| |
9. Molnár Zsolt (#19012) | 2010. április 09. 19:06 |
Nem tudom Dosztojevszkíj miért!- Bólya Péternek van a Veréb századik lépése- az Mikesnek írt naplóregény- mint itt- mindegy- szóval van két utazó táskám, meg laptop internettel, - lakhatásom megoldott (hol itt- hol ott) A világból a színest is látom... erős és egészséges vagyok- ....azt hiszem Kuba....vagy egyelőre Görögország. | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#19010). |
|
10. Pyrrhusz (#19010) | 2010. április 09. 18:54 |
Kedves Dosztojevszkij! Mindannyiunknak **** az egérlyukban, de azért kergetjük az autókat, akárcsak a kóbor kutyák. Ahogy mondani szokták: Senki sem számít a Spanyol Inkvizícióra! Meg Always look at the bright side of life.... | |
| |
11. Molnár Zsolt (#19007) | 2010. április 09. 13:51 |
Nagyjából ugyanúgy, mint más szoktam szarni a világ fájdalmára.... önző mód, mint mást csak a saját fájdalmam érint...vagyis: naplóbejegyzéseimben felesleges ilyesmit keresgetni- "mint világfájdalom" . De gondolkodom rajta- akkor is max Terézanya nicken... | |
| |
