Lidércfény
Dátum: 2010. május 04. 19:34Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Mint vándor úgy bolyongunk
sötét éjszakákon át,
de őt nem vezeti semmi fény
csak démonjai követik lábnyomát.
A vándor ki a szélben
a kísérteteket véli hallani,
kik éneklik az elmenők dalát
mégis muszáj nekik itt kóborolni.
A vándor ki a tépett fákban
aszott csontos meredező kezeket lát,
lelkében ilyenkor már hallja ő is
a kóbor lidércek halk dalát.
Zizeg a hideg szél,
és megy tovább a fakó Hold alatt
agyában keresgél még,
de nem tudja a múltból benne mi maradt.
Csak rója a kósza elhagyott
kísértetjárta utakat
már nincs mit veszítenie
hisz’ egész élete szétszaladt.
A vándor ki bolyong
sötét éjszakákon át,
egyszer fényt derengni vél
s felé veszi az útirányt.
De már késő
a lidércfény őt is megbabonázta,
sápadt pislákoló világosságával
egyre csak vonzza, húzza.
A vándor már nem érti mit csinál
csak lépked öntudatlanul
elméjére mint sötét felhő
valami túlvilági lepel ráborul.
Már szemében ég a lidércek fénye
és énekli a kóbor lelkek dalát,
démonjai megtévesztették,
azt hiszi újra hazatalált.
A vándor ki bolyongott
sötét éjszakákon át
kit legvégül csak a lidércfény vezetett
a holt lelkek eltörölték lábnyomát,
már nem bolyong, már megpihen
a fény alatt alussza örök álmát.
Mind vándorok vagyunk
a sötét éjszakákban
mi is kóborlunk.
2010.05.04.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
