Lottónyeremény
Dátum: 2008. március 22. 03:50Műfaj: NovellaCimkék: iskola, nyeremény, lottó |  |
Egy meg nem történt eset, de lehetett volna. Eleinte attól féltem, hogy kollégáim közül valaki elolvassa, s megint meghurcolnak, azonban ma már nem érdekel, hisz minden egyes hasonlóság csak a véletlen műve.
Lottónyeremény
Egyszer volt, hol nem volt, kezdhetném így is a történetemet, mert fele igaz, a másik fele, no meg csak valljuk be, azért lehetne igaz, mert ilyenek vagyunk.
Tehát, történt egyszer, hogy egy iskola tanárijában, azaz mindkét tanárijában furcsa dolgok zajlottak le. A nyugodt, aránylag kiegyensúlyozott viszonyokat felborították a hófehér borítékok.
Semmi gond egy-egy ilyen színű papirossal, hacsak nem valamilyen ismeretlen port tartalmaz, esetleg robbanószerkezetet. Erről szó sem volt.
Mindenki megérkezik szépen lassan a munkahelyére, gondolataiban már a jegyeket osztogatja, mikor leülve a tanári asztalhoz, kihúzva annak fiókját, keze-szeme belebotlik az ominózus borítékba. Megfogja, megtapogatja, fény felé emeli, ragasztását vizslatja. Persze, hogy nem egyszerű dolog a belső tartalmát megtudni. Felvetődik a kérdés: „Felbontani, avagy nem felbontani?” S minden egyes alkalommal az első kérdés realizálódik. „Felbontani!” A kíváncsiság nagyobb úr a félelemnél és a gyanakvásnál.
Bontás.
Hűbele tanár úr, ki a leggyanakvóbb közülünk, lomhán félredobja:
- Még csak meg sincs címezve! – csattan fel. – Megint egy reklámanyag, kell a fenének. Az sem biztos, hogy az enyém. Ti is kaptatok?
Ekkor Kiss tanár néni is kihúzza a fiókját:
- Csak nem erre gondolt, tanár úr? – kérdezte bizonytalan hangon.
- Ha nincs megcímezve, akkor igen. Jobban teszi, ha maga is eldobja. Ki tudja, mi van benne.
- Én azért kíváncsi lennék erre, magának is van benne valami? Felbontom.
- Tegye, de én akkor elhagyom a tanárit – ezzel felállt és becsapva az ajtót, távozott a termébe Hűbele tanár úr.
Kiss tanár néni akkurátusan, levélbontót keresve, felbontotta az ismeretlen küldeményt. Aztán alig kapott levegőt. Több tucat húszezres omlott ki belőle az asztalra.
Ebben a percben érkezett meg az iskola „fekete-bárány” tanárnője, aki kolléganőjét egy halom pénz mellett pillantotta meg.
- Jó reggelt! Csak nem rád szakadt az OTP? – kérdezte, s ment tovább az asztalához.
- Jó reggelt! – válaszolta Kiss tanár néni.
A „fekete-bárány” leül, előveszi a naplókat, beírja azokat, majd távozni készül, ahogy mindig is tette.
- Te nem nézed meg a fiókodat? – kérdezte hirtelen Kiss.
- Nem hiszem, nem hagytam benne semmit, a termemben leszek, ha keres valaki. – Ezzel elhagyta a tanárit.
Kiss tanár néni visszarakja a bankókat a borítékba, majd átmegy a dohányzó nevelőibe, ahol Glóbusz tanárnő épp abban a pillanatban bontotta ki a borítékját.
- Bocsánat, hogy zavarok – kezdi Kiss -, de …. Úgy látom, tanárnő is kapott egy ugyanilyen borítékot.
- Igen, de mi ez? Ki szórakozik velem?
- Talán velünk? Még időm sem volt megszámolni, olyan sok húszezres van benne?
- Mi az, húszezres? – csattant fel Glóbusz tanárnő. – Itt csak tízezresek vannak!
- Szólni kellene az igazgatónak? Nem gondolja? – kérdezte Kiss. – Hűbele tanár úr is kapott, de ő félredobta, Kúprum meg ki sem húzta a fiókját. Mit gondol, tanárnő, a többiek is kaptak borítékot?
Glóbusz tanárnő jobbra, balra ingatja a fejét, de szemével végigpásztázza a többi asztalt.
- A fiókokban van, vagyis ott lehet – mondta Kiss.
- Megnézhetnénk, abban nincs semmi rossz – mondta Glóbusz tanárnő.
- Az nem jó, mi lesz, ha megtudják?
- Nem elvesszük, hanem csak megnézzük! – mondta.
Tanácstalanul nézték egymást. Majd hirtelen Glóbusz felállt, s kihúzta az egyik fiókot:
- Itt is van egy! – kiáltott fel.
- Tolja vissza, tanárnő, nehogy meglássák! Nehogy baj legyen!
Ekkor valaki megfogta kívülről az ajtó kilincsét, lenyomta, majd elengedte.
- Én nem akartam!
- Semmi gond, biztos, hogy nem veszik észre. Mivel nem is tudják, mi lapul a fiókúkban.
Aztán határozottan kinyílt az ajtó. Belépett-belibegett a tantestület ügyeletes üdvöskéje, Sziporka tanító néni.
- Szerbusztok! Rövid értekezlet van, vagy csak én nem tudok róla?
- Szia! Dehogy – válaszolt Kiss.
- Csak nem értjük azt, ami reggel történt.
- Már megint? – kérdezte Sziporka, majd a másik nevelői felé intett. – Nem tud nyugton maradni? Mindig csak vele van a probléma! Mondtam már,…
- Nem, most nem róla van szó – szólt közbe Glóbusz tanárnő. – Kiss is talált egy fehér borítékot, melyben húszezresek, nálam meg tízezresek. Állítólag Hűbele is kapott, de ő fel sem bontotta. Kúprum be sem nézett a fiókjába.
Sziporka gyorsan kihúzta fiókját, előhúzta a borítékot:
- Elég vastag! Jó sok pénz lehet benne! – örvendezett fennhangon. Gyorsan felbontotta, aztán kirakta a pénzköteget az asztalra. Teljesen elkerekedett a szeme, mikor meglátta a rengeteg ezrest.
- Hisz ezek csak ezresek? Ti is ezreseket kaptatok? Mennyit?
Glóbusz és Kiss összenézett, azután Sziporkára. Nem válaszoltak.
- Ja, ti húszezreseket kaptatok! – kiáltott fel hirtelen. – Akkor én miért csak ezreseket?
- Én is csak tízezreseket.
- Kiss, ha már meg nem sértődsz, megszámoltad? Mennyit? – kérdezte Sziporka.
- Ha akarjátok, megszámolom, de nem tudom.
- Tudod, nem azért, csak kíváncsiak vagyunk rá. Ugye Glóbusz.
Glóbusz tanárnő csak ingatja a fejét, válasza elmarad, véleménye meg nem tudható, de látszik, hogy erősen gondolkodik.
- Ötven darab – szólt Kiss.
- Mennyi? – csattant fel egyszerre Sziporka és Glóbusz.
- Ötven darab, pontosan – válaszolta félénken Kiss. – Akkor ez egy millió forint! Alig tudom elhinni!
- Hűha, ez nem semmi! – kiáltott fel Sziporka.
- Akkor nekem csak félmillióm van – mondta Glóbusz kissé lehangolva.
- Akkor én mit mondjak? Nekem meg csak ötvenezer forint. Mi ez? Hogy képzeli, hogy merészeli? Ezt azonnal jelentem az igazgatónőnek. Össze kell hívni egy értekezletet, lehet, hogy még a rendőrséget is értesítenünk kell.
- De hát nem lopásról van szó! –kiáltott fel Sziporka. Ezzel kirohant a tanáriból.
Glóbusz szólalt meg legelőször:
- Bárki is rakta ide, nem adom vissza, nem vehetik el.
- De tanárnő, azt sem tudjuk, milyen pénz ez? És ha lopott?
- Na ne, lopnak, majd beviszik a tanáriba, s szétosztják a tanárok között! Te sem hiszed ezt komolyan!
- De be kell majd vallanunk az APEH-nél is!
- S mivel tudod bizonyítani, hogy te sem loptad, vagy egyáltalán megkaptad? Én megtartom, az már biztos.
Csengetnek. A tanárik kiürülnek, az első óra lassan, de mindenkinek letelik. Az első szünetben már egy kis hirdetőtábla fogadja az oktatókat. „A nagyszünetben rövid megbeszélés az igazgatóiban!”
A második óra még lassabban telik.
Az összes tanár siet az megbeszélt helyre, legutoljára az igazgatónő lép be.
- Itt van mindenki? – kérdezte.
Mindenki igenlően bólogat.
- Szeretném megkérdezni, mi van ebben a borítékban, és azt is, hogy ki tette bele a pénzjegyeket!? Ezt igazán rossz viccnek tartom, mi a szándéka evvel? Ja, mindenki kapott ilyen fehér borítékot?
- Igen – hangzott az egyöntetű válasz.
- Ráadásul nem is egyforma címletek vannak a borítékokban! – csattant fel Sziporka.
- Még ezt is tudjátok? – kérdezte Hűbele tanár úr. – Jómagam még meg sem néztem. Valakinek felajánlhatom? Csak úgy látatlanban.
- Legalább nézd meg, mennyi címlet van benne! – biztatta őt Glóbusz és Sziporka.
- Nem kell. Leteszem ide az asztalra, vigyétek!
- Hűbele tanár úr, nem te voltál az, aki meg akart viccelni bennünket? – kérdezte az igazgatónő.
- A viccet még csak-csak bevallanám, de a pénzzel sosem tréfálnék, s ha adnék, akkor sem a tanári karnak.
Kisebb morajlás futott végig az igazgatóiban.
- Akkor ki volt? Választ mikor kapok? Addig fel sem bontom az én borítékomat, míg nem tudom meg az igazat.
Mély csend ült a szobában.
- Akkor még egyszer felteszem a kérdést. Ki volt? – kérdezte már-már arrogánsan. – Nem várok sokáig, ha nem vállalja magára valaki, akkor hívom a rendőrséget! Nos, mi a válasz erre? – kiáltott fel.
Azonban senki nem válaszolt. Ekkor az igazgatónő lassan emelni kezdte a telefonkagylót, mikor Glóbusz tanárnő megszólalt.
- Engem nem érdekel, hogy ki volt az, jómagamnak épp jókor jött ez a pénz, s inkább letagadom, hogy találtam is valamit.
- Én nem is tudom. Nagyon kellemetlen, hogy nem egyformán kaptunk, de én sem akarom visszaadni.
- Na igen, mert ti milyen sokat kaptatok! – csattant fel Sziporka. – Így könnyű! Mit csináljak az ötvenezer forintommal?
Glóbusz tanárnő és Kiss tanító néni vállukat felhúzták, de nem válaszoltak Sziporka kérdésére.
- Lenne egy javaslatom, mindenki adja be a közösbe és majd elosztjuk az egészet, lehetőleg mindenki egyformán kapna.
Ekkor az igazgatónő lassan visszahelyezi a telefonkagylót, odamegy a dohányzó asztalhoz, lerakja a borítékját Hűbele tanár úr borítékja mellé. Sziporka tanító néni is lerakja gyorsan, majd várnak. Egyre feszültebb a légkör. Hallgatag tanító bácsi remegő kézzel kinyitja borítékját, azután visszarakja a zsebébe.
- Megtartom – mondja halkan.
Energy tanárnő kiveszi a borítékjában lévő összeg felét, zsebre vágja, majd a többi leteszi az asztalra.
Sziporka feje egyre vörösebb lesz.
- Hát ezt meg hogy gondolod? – csattant fel. – Én is leraktam a borítékot. Tedd te is ugyanezt.
- Azt már nem, még így is többet raktam le, mint te.
- De te többet is kaptál! – kiáltozott már-már Sziporka.
- Az legyen az én gondom!
- Ez nem fair!
- Az élet sem az! Nem gondolod?
- Kúprum! Csak nem azt akarod mondani, hogy te nem is kaptál! – kérdezte Sziporka. – Hol van a te borítékod? Mennyi volt, van benne, ha még ki nem szedted belőle?
Kúprum nyugodt mozdulatokkal leveszi hátizsákját, lassan előveszi a várt fehér borítékot, majd vár. Megmutatja, kelleti azt. A többihez képest a legvastagabbnak tűnik. Majdnem mindenkinek elkerekedik a szeme.
Látszik, hogy a boríték bontatlan.
- Tedd le az asztalra! – mondta Sziporka.
- Miért tenném? Azt sem biztos, hogy ez az a bizonyos boríték, amire ti annyira vágytok – jelentette ki Kúprum.
- Tedd le az asztalra! – kiáltott fel az igazgatónő.
Odalép az asztalhoz, felveszi a saját borítékját, s kiveszi a benne lévő pénzköteget. Arca elfehéredik, kiterít vagy ötven darab régi százas bankót. Ekkor hirtelen feltépi Hűbele tanár úr borítékját, s kirántja a benne fekvő köteget, melyek csupán csak a tanítványok fénymásolt gyónói. Sziporka rögtön elveszi a pénzzel teli borítékját, azonnal zsebre vágja. Az igazgatónő szinte tépi, szaggatja Kúprumét, ki is vesz belőle egy köteg levelet, meg egy nagyobbat, három részre hajtogatva, olyan hivatalosat.
- Semmi más, csak kilenc búcsúlevél, meg egy felmondólevél.
Ezzel fogta magát Kúprum és kiment.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
