Lucy az égben gyémántok között
Dátum: 2009. október 17. 20:39Műfaj: NovellaCimkék: összezavarás, kételkedés |  |
A borbély borotvál mindenkit, kivéve önmagát. Ki borotválja a borbélyt? Avagy Blankfort felügyelő nyomozása megoldhatatlan titkok után, mely különös módon személyéhez kapcsolódnak.
Blankfort felügyelő -kinek vérében thébai hopliták vére keveredett spanyol konkvisztádorok vérével,- felriadt pillanatnyi szendergéséből és a padlón egy megsárgult szélű fóliánst vett észre. Kezeivel lassan végigsimította őszülő üstökét, és a fojtogató csöndet székének hangos hátratolásával törte meg. Lehajolt, felvette az ősrégi fóliánst és tüzetes aprólékossággal megnézte. Egy könyvtárszoba elágazó folyosók alkotta labirintusának félreeső részén állt ,olyan antik és felbecsülhetetlen értékű könyvek és kódexek között melyek jelentőségét épp ésszel fel sem mérhette. Két emelettel alatta elfeledett népek királyai aludták örök álmukat ismeretlen nyelven lezárt kriptában, körülötte pedig vörös és zavaros vízű mocsár vette birtokba a vízköpőkkel telezsúfolt lakótorony egykor virágzó földjét. Blankfort felügyelőt azonban olyan erő vonzotta erre a veszélyes környékre, amellyel még maga Isten sem dacolhatott volna. A fóliáns az Alice Csodaországban egy eredeti 1889-es első kiadásának hetedik oldala volt míg a másik oldalán egy körkörös vonalak alkotta pecsét halvány lenyomata látszott. Blankfort azonnal felismerte benne Ormuz Ahrimand Baktria helytartójának pecsétjét aki az Inanmahi pergamen egy épen maradt lapján a Kimondhatatlan Névnek Vigyázójaként említetett meg. Blankfortot erősen emlékeztette egy korábbi esetére, ahol egy perzsa származású illúzionista űzőtt zsúfot Szent Ambrus noviciusaiból. A pecsét kétségkívűl ugyanaz, de a hirhedt El Param régen a Ködbe veszett sok száz elitélttel akik akkor a Fatum fedélzetén utaztak. Egy utánzó? Vagy egy újabb nagyszerű átverés, amely érdekes játékot játszik elméjével? A kirakós utolsó darabjának valahol ebben az ódón ,szúette polcokkal telezsúfolt könyvtárban kellett lennie és érezte, hogy a titok megoldására nem csak ő áhitozik. Nincs egyedül. Az apró zörejek egyre közelebbi zaja kezdte felőrőlni egykor megingathatatlanul józan elméjét és sietve elindult azon a folyóson melyet ösztönei súgtak. Felügyelőként bizonyosságot akart, mely tények alkotta megcáfolhatatlan rácsként zárja körül majd ellenfelét, azonban egyre kevésbé volt képes megfelelő következtetéseket levonni. A lelke mélyén szunnyadó állati énje kezdett a felszínre törni. Elővette revolverét és csőre tőltve rótta a könyvek alkotta falak és félhomályos ösvények fenyegető útvesztőjét. Már nem számított semmi, az idő elveszitette jelentőségét csak a most létezett. Blankfort egész testében érezte ellensége közelségét, a negyvenhét éven át tartó fordulatos üldözés a végkifejletéhez érkezett. El Param a bámulatos illúziónista nem veszett el a Ködben, és pusztulásának híre csak üldözői megtévesztésére szolgált. Blankfort mostmár a könyvtár létezésében sem volt teljesen biztos, sőt tisztán megértette, hogy ellenfele évekig tartó álomba kergette elfedve előle a valóságot. Nemsokára azonban végleg lezárja ezt az ügyet. A kénes bűzt árasztó fekete gyertya lassan a kezére égett,ezért síetősebbre fogta lépteit. Bolyongása sikerrel járt, mert amint befordult egy pókhálókkal teleszőtt sarkon ,megpillantotta El Paramot a perzsa felmenőkkel büszkélkedő agyafúrt perzsa illúziónistát. Itt az idő, ilyenkor csak a tettek célravezetőek. Blankfortot a hosszú üldözés sem merítette ki annyira, hogy ne tudjon azonnal tűzelni. Lőtt. Újra lőtt és újra és még akkor is szorította a ravaszt amikor már régen kiürült a tár. Újratölt és felnéz, de El Paramnak nyoma veszett.
A tükör apró darabokra tört, darabjai belevágtak Blankfort arcába és vére - thébai hopliták és spanyol konkvisztádorok vérével egyetemben,- álláról a padló porába csöppent. Blankfort viaszos kezével megtörölte arcát és a földre dobott gyertya útolsó halvány fényében megpillantotta kisújján Ormuz Ahrimand, Baktria helytartójának pecsétgyűrűjét -akit az Inanmahi pergamen egy épen maradt lapján a Kimondhatatlan Névnek Vigyázójaként említenek- és a felismerés miszerint ő El Param és El Param pedig Blankfort a teljes őrületbe kergette őt.
Két szempillantással ezután egy revolver torkolattűze hasította ketté a sötétséget......
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nem Tom (#13710) | 2009. október 21. 21:20 |
ez kémény volt | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#13698). |
|
2. Pyrrhusz (#13698) | 2009. október 21. 14:57 |
két szempillantás alatt egy profi skrizofén nyomozó is képes újratölteni, de az is elképzelhető, hogy a tár kiürülése csak egy újabb hallucináció volt. Hiszek neked. De akkor ki a csuda hevert élettelenül ama bizonyos asztalon? Rég nem olvasták már le a gázórámat.... | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#13668). |
|
3. Nem Tom (#13670) | 2009. október 21. 08:03 |
Valamit nem értek.Jorge Luis Borges argentin költő, szerintem nem találkozhatott , Orhan Pamuk (irodalmi Nobel-díjas) íróval, mert az utóbbi még él, tehát semmi keresnivalója nem volt a boncasztalon. Tamás | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#13632). |
|
4. Nem Tom (#13668) | 2009. október 21. 07:52 |
Szia rumkóla! Igen, ez is tetszik, szépen burjánzó a fantáziád, megajánlok egy ötöst.És tudod mi tetszett a legjobban? A szovjet klaszikus szocreálba hajló befejezés. Amikor a hős katona miután utolsó töltényét is kilőtte, még két fasisztát leszed, az utolsó utáni sorozattal.(Eddig is tudtuk, hogy az LSD csodákra képes, de most már nem trendi, aki ad valamit magára az most a gombára esküszik.Mert az abszolut bió) Tamás | |
| |
5. Pyrrhusz (#13632) | 2009. október 20. 17:05 |
Lucy in the Sky with Diamonds valóban egy Lennon szerzemény még a bogaras időszakból. A cím főneveinek kezdőbetűi egy hallucinogén, tudathasadást is okozható kábítószer nevét adják ki. Nos ezért e választás. Borges és Pamuk véletlenszerű találkozása a boncasztalomon. mennem kell. dolgom van. még vagy egy tucat bélyeget kell felnyalnom. u.i.. a dal nem erről szól. | |
| |
