Majális

Szerző: H.Kohut KatalinDátum: 2008. május 20. 23:35

Műfaj: EgyébCimkék: egypercesek

A Majálisra kötelező volt elmenni a párttagoknak kiöltözve szép ruhába, mint ahogyan akkoriban munkába is jártak a szövetkezet dolgozói. Ez volt az első és utolsó Majálisom.

       Megvásároltam életem első melegítőjét Puma márkával vörös-feketében kirándulni, s abba mentem. Akkor is azt hittem, kövér vagyok, ezért magamra kötöttem a melegítő felsőjét, amikor kisütött a nap. Első trikómat piros csíkkal a melegítőhöz választottam.
     Feri öltönyben jött, a barátnőm, Feri felesége melegítőben, mint én. Ezzel az öltözködéssel a rendet felborítottuk. El is kerültük nagy ívben a kommunista sátrat, ahol kiöltözötten üldögéltek a pártvezérek.
Leállt az autó a hegybe vezető úton. Kiszálltunk, hogy megtoljuk a piros Zsigulit. Feri benn maradt. Mi nők vele együtt toltuk a karban nem tartott járgányt, s még benne ült volt férjem is, aki megpróbált gázt adni, bár maga sem értett sokat az autóhoz, ezért gyakran fordultak elő apróbb balesetek.
Jókat nevettünk Ferin, akinek sértette méltóságát az, hogy megtolja azt az autót, amiben addig kényelmesen utazott, de amikor baj történik, megtagadja még az ismeretséget is, nehogy mások meglássák a szégyent, hogy ő autót tologat.
Megszoktuk, hogy ilyen és tiszteletben tartottuk a természetét. Előzőleg küldöttgyűlés volt, melynek a jegyzőkönyvét én vezettem, s szavazásra került sor. A barátnőm tartózkodott. Feri szégyellte magát mások előtt, otthon pedig nem állt szóba a feleségével, mert a véleményét ki merte nyilvánítani.

     Végül is a Majálisunk a nevének megfelelően jól sikerült. Vittünk plédeket, elemózsiás kosarakat, kipakoltunk, falatoztunk jóízűen, még talán főztünk is.
Egy együttest hívtak meg, megnéztük őket, de olyan hamisan énekeltek, hogy nem volt érdemes meghívni sem őket.
     A gyerekek velünk, az anyákkal jól érezték magukat. Labdáztunk, tollasoztunk. Meg kell mondani, hogy tele voltam én is előítélettel: Mire mit mondanak mások kérdéssel. Ez volt a kövérnek hitt test rejtegetése is, s az állandó fegyelmezettség, nem tudtam elengedni magam, hogy jókedvű és természetes legyek már régóta.
A természetesség lehervadt rólam előbb anyám, majd volt férjem miatt. Azt mondta, amikor nevettem valamin, mert állandóan jókedvű voltam azelőtt a tönkretett körülmények ellenére is:
- Mi az majom, látod az angyalkádat?

Ez a fegyelmezettség inkább búskomorság volt már.
Pedig a Majális gondtalanságot jelent, a természet élvezetét jó levegőn, ami meghozza az étvágyat is finom falatozáshoz, közös csevegést a zöldben gondtalansággal. Legalábbis én így gondoltam.

     Ez volt az első és utolsó Majálisom.