Mása én vagyok
Dátum: 2010. január 03. 13:41Műfaj: EgyébCimkék: metró, mása, élet |  |
Szörnyű, rémisztő csikorgással gördült be aznap délután a metró. A szerelvényben alig volt néhány ember, csak egy nő ült velem szemben az ülésen, oldalán hároméves-forma kisfiú.
Remegett a nő kezében a kis fémdoboz, ahogy egy keveset a sötét, durva szemű porból a kézfejére rázott. Fehéres, hullaszerű, hosszú ujjai voltak, és apró, koszos körmei. Kattant a szelence fedele, és eltűnt valahol a nő ráncai között, csakúgy, mint kezéről a fekete por.
- Mása én vagyok. - szólalt meg a nő mentegetőző félmosoly kíséretében, tompán koppanó hangon- Tubákot szívok, és gyűlölöm az életem. Gyűlölöm minden pillanatát.
Zavartan elfordítottam a fejem, és néztem ki a metró ablakán, mintha valami különlegesen szép tájra várnék; de nem volt ott semmi, csak valami fekete súrlódás, piszkosszürke betonfalak, és a fékek sikolyszerű visongása a háttérben.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
