Maszkjaink
Dátum: 2009. október 29. 09:05Műfaj: VersCimkék: szerelem, sultan meséi, társas magány, álarcok |  |
Maszkjaink
Kérded, mit nézek, mikor hanyatt fekve
bámulok a sárga mennyezetre?
Téged nézlek. S nézem azt a néhány évet,
mit nem veled,de melletted éltem.
Mind eljátszottuk a szerepünket:
a Megtért Bűnöst, és a Kicsi Szentet,
s most, mikor vége az utolsó felvonásnak,
nincs mit játszanunk többé egymásnak ,
azért haragszol, mert smink nélkül látlak?
Megjátszott érzések, valódi vágyak…
Mielőtt dühösen, szégyenkezve,
titkaid mélyebbre, jobban eltemetve
elmenekülsz a művészbejárón,
tudd meg: nekem valóság volt!
Igaznak hittem minden percet,
s ebben a rossz, beteg szerepben
boldog voltam. Először talán,
nézőként az élet színpadán.
Ezt őszintén köszönöm Neked!
Széppé tetted ezt a szar életet!
Még ha rövid időre is,
még ha csak kellék voltam is…
Átkozott maszkokat húz ránk a világ,
a génjeink és a gyávaság,
s csak azt tesszük, csakis attól függünk,
mit vár a kibaszott maszk mitőlünk.
Szenvedsz tőle, tudom. Jól látom.
Terelnek a merev korlátok,
s – ha akarnál is – gyáva vagy kitörni.
Inkább hagyod mindened elveszni,
csak ne kelljen szembenézned
egy bukott darab közönségével…
Ostoba vagy, és gyáva.
Én nem a rossz előadásra,
csak arra vagyok kíváncsi,
mersz-e embernek lenni?
Maszk nélkül,őszintén, tényleg,
dacosan kiállni a fénybe,
és azt mondani, hogy: „Ez vagyok!
Szeressetek, vagy utáljatok!”?
Ha megtennéd, tisztelnélek érte,
s újra meggondolnám,hogy mi végre
ítélkezem Rajtad, hisz én sem vagyok szent:
velem is egy szörny harcol odabent,
mélyen a jóságos felszín alatt
tépi le rólam az álarcomat,
s Neked megmondom, Angyalom:
az a démon ott bent – én vagyok.
Ha bátrabb lennél, lenne még reményünk,
s nem azzal érne véget kis regényünk,
hogy a Lányról lehullott a Maszk,
s a Férfi elől világgá szaladt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
