Mediterrán rapszódia

Szerző: aquariusDátum: 2008. augusztus 18. 12:11

Műfaj: VersCimkék: vágyódás, tenger, nyár

Ott szeretnék eltévedni egyszer,
ahol a távolban összeér a kék,
a víz és az ég,
hol a házak egymáshoz bújnak, s a tenger
sós szaga ül meg a kapuk alatt,
ahol a delelő Nap
százszínűre festi a fehér falakat,
ahol dalolnak a szavak,
s az élet hozzá a ritmus,
és a forró köveken
tövis-koszorú terem,
de mélyre veri gyökerét a ciprus
és leánder, ahol délben hűsre
húzódva ejtőzik minden, ami él,
a szorgos barna kéz is kicsit henyél…

Csendes lenne minden, csak én az idegen
mászkálnék a kopott köveken,
s talán egy kóbor kutya
szegődne még nyomomba.
Míg belesnék lopva egy-egy nyitott ablakon,
árnyékom megpihenne a meszelt falakon,
s egy eldugott helyen kicsit megállva
mediterrán lelkem hazatalálna.
Sírnék egy percig, nem fájón,
csak meghatottan, könnyeden,
s továbbmennék - egy dal is jönne velem,
talán én dúdolnám, talán csak hallanám
magamból, valami belső mandolán…

Itt szeretnék délidőben eltévedni egyszer,
tudva,
hogy egyik szűk utca
végén ott van a tenger…

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. craz (#3481)	2008. szeptember 07. 23:51
talán én dúdolnám, talán csak hallanám...


2. aquarius (#2893)	2008. augusztus 18. 20:25
Akkor induljunk :) Köszönöm! Zsuzsa
Válasz Sonkoly Éva hozzászólására (#2889).

3. Sonkoly Éva (#2889)	2008. augusztus 18. 19:52
Versed csodaszép. Ott én is szívesen eltévednék. Grat! Éva