vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Megállt az idő

Műfaj: NovellaCimkék: egyperces

A lestyándobozi külterület utolsó végváraként megmaradt Morgós tanyán megállt az idő. Az öreg Morgós enyhe agyvérzése -a későn jött segítség következtében- teljes jobboldali bénulásához vezetett. Élete párja azóta is borzongva emlékezik arra a fagyos januári reggelre...

Az idő
Megállítható?

A lestyándobozi külterület utolsó végváraként megmaradt Morgós tanyán megállt az idő. Az öreg Morgós enyhe agyvérzése -a későn jött segítség következtében- teljes jobboldali bénulásához vezetett. Élete párja azóta is borzongva emlékezik arra a fagyos januári reggelre, amikor telefon és közlekedési eszköz híján gyalog vágott neki a magas hóban, a központba vezető út közel három kilométerének. Őrökké-valóságnak tűnt a máskor alig negyven perces út, nemcsak a nehéz haladás, hanem az aggodalom miatt, hogy magára kellett hagynia a beteget. Nem volt más választása, látta hogy nagyobb a baj – nehezen beszélt, nem tudott rendesen felülni sem majdnem megfulladt, amikor hajnalban meg akarta itatni a hársfateával - érezte, ha nem indul azonnal az orvosért, annak végzetes következménye lehet.
Szerencséje volt, Kovács doktort még otthon találta, és azonnal elindultak a Lada-nivával vissza a tanyára. Az útviszonyok azonban a terepjárónak is túl rosszak voltak, úgy félúton felakadt a bakhátra a havas földúton, aztán se előre, se hátra, csak a kerekek pörögtek. A doktornak volt a kocsiban CB rádiója, beszólt az irodába, hogy küldjenek már ki egy traktort, amin hókotró is van, hogy lehúzza a fennakadt kocsit, és takarítsa le az utat a Morgós tanyáig.
Amíg a segítségre vártak, részletesen kikérdezte Erzsi nénit a beteg állapotáról, ahogy több információhoz jutott, egyre nyugtalanabb lett, kezdett megfogalmazódni benne az agyvérzés diagnózisa. Pedig akkor minden perc számítana, mormolta maga elé, és türelmetlenül figyelte a közeledő vontatót.
Elkalandoztak a gondolatai, az idő rabságában él már 15 éve itt a faluban, se éjjele se nappala, mindig mindenkinek a rendelkezésére kell állnia, most sem volt ideje megreggelizni, épp csak a kávéját tudta felhörpinteni. Elmosolyodott, Doktor Úr van egy kis ideje kérdezik, amikor megállítják az utcán, és mindig kell időt szakítania.
Megérkeztünk, zökkentette ki gondolataiból az asszony, ugye meg tetszik gyógyítani az Uramat? A kérdés meghökkentette, tisztában volt véges lehetőségeivel, és mindig megtett mindent a betegek gyógyításáért, a hozzátartozók megnyugtatásáért, de most hogy már látta a beteg állapotát, nem mondhatott mást: Azonnal kórházba kell szállítani, már így is nagyon sok időt vesztettünk!
A mentő a CB rádiónak, és letakarított útnak köszönhetően viszonylag gyorsan megérkezett, és a kórházba vitte Morgós bácsit. Erzsi néni nem mehetett vele, nem tudott volna aznap hazajönni, és a kötelező házimunkákat kellett bepótolnia, az állatok még nem voltak rendbe téve, megetetve, a tüzelő behordva, szóval késő este lett, mire elkészült mindennel. A tűzhely izzó parazsát nézve, eszébe jutott, az embere segítsége nélkül több idejét veszi majd el a házimunka, de nem baj legalább lefoglalja a gondolatait, kevesebbet sírdogál.
Kovács doktor minden héten meglátogatta a betegét a kórházban, mielőtt haza adták felkészítette Erzsi nénit a várható nehézségekre, de a szomorú valóság kétségbe ejtette, amikor a mentősök a késő délutáni órán megjöttek a férjével.
Könnyeit visszatartva segítette az ágyig eljutni, a jobb kezét bénán lógató, a lábát nehezen húzó, embert, folyamatosan vigasztalva szavaival, aki ajkait nehezen mozgatva mondogatta: Őzse i va a idő, itt idő, elmegy, apa elmegy!
Megrettent, a doktor is mondta, a legnagyobb baj, ha a beteg nem akar meggyógyulni! Úgy érezte „meg kell állítania az időt” csak akkor gyógyulhat fel az Ura! Minden idejét lefoglalta a betegápolás, eleinte a pépes ételeket is nehezen tudta lenyelni, mígnem -Kovács doktor tanácsára- szívószállal ért el váratlan sikereket. Ez a módszer a folyadékoknál is bevált, boldogság töltötte el férjének a legapróbb javulása láttán, feledtette vele, hogy jóformán azt sem tudta éjjel, vagy nappal van a folyamatos készenlét miatt.
A legnehezebben viselte az összefüggéstelennek tűnő beszélgetést körülményes volt férje kívánságait kihámozni abból a néhány hangból, amit mondott. A betegen is látszott az ingerültség, hogy képtelen megértetni magát, de a harmadik héten már balkezével mutogatva képes volt kommunikálni.
Nem akart hinni a fülének, amikor három nehéz hónap után, elhangzott az első értelmes mondat: Örzse köszönöm!
Ujjongó érzés töltötte el: Megállította az időt!

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. laca6909   (#16489)

2010. január 01. 00:27

Azért Janis Joplin még adhatott volna néhány évet magának! Volt még benne sok-sok mondanivaló és az Ő tehetségét elpazarolni túladagolással igazán kár!

Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#16280).

 


2. Pyrrhusz   (#16280)

2009. december 25. 22:10

Példaképem, a nagyapám is hasonló sorsra jutott, és ugyan még életben van az "Öregharcsa" , de csak árnyéka önmagának. S ilyenkor gondolom azt, hogy nem akarok nyugdíjas lenni, akárcsak Janis Joplin.

 


Szavazás

Beérkezett szavazatok száma erre a cikkre: 8 db

A szavazatok átlaga: 4.88

Ha belépsz, tudsz szavazni.