Megfagyott szív! (harmadik rész)
Dátum: 2008. december 09. 16:07Műfaj: NovellaCimkék: bizalom, szerelem, szeretet |  |
Kornélia és Anna kapcsolata, az első, második részhez hasonló, érzelmeket vált,ki remélem. Mind kettejük életébe, be lép egy új ember, bár Annának több mint barát, de még sem szerelem. Inkább biztonság.
Kornél halála óta, Anna nem bonyolódott, kapcsolatokba. Néhány évvel a baleset után, udvarolni
kezdett neki, volt férje egyik hegymászó társa. A sorsiróniája talán, hogy Anna, Kornél és Péter, régebbről ismerték egymást. Péter, egykori, sziklamászó társa volt, Kornélnak, így Anna is jól ismerte. Sosem gondolta volna Anna, hogy egyszer Péterre, férfiként tekint majd. Bár nem szerette jobban, Pétert elvesztett férjénél. Mégis azt a melegséget, kedvességet, és biztonságot,Ő nyújtotta számára. Péter, kedves és megbízható, volt. Erre volt a legnagyobb szüksége, Annának. Hisz az űrt, ami szívében volt, lánya Kornélia, töltötte ki, aki napról napra, emlékeztette Őt, élete szerelmére. A kislány, már tíz éves, és Anna ugyan azt a, bátorságot, tehetséget látta benne, mint az apjában. Féltette lányát, hisz tudta, senki e két embert. Nem lesz képes pótolni számára. Péter és Kornélia, jól kijöttek egymással. A kislány elmondta, Péternek, hogy egyszer majd Ő is szeretne sziklát mászni. Ha majd nagyobb lesz, meg mássza a Mount Everestet, édesapja emlékére. Viszont elmondta azt is, hogy anyjának erről még nem beszélt. Tudta, aggódni kezdene, és minden erejével azon lenne, hogy ezt meg akadályozza! Péter tudta, Kornéliának igaza van, mégsem beszélte róla. Amikor alkalmasnak találta az időt, Péter elmondta Annának, hogy lánya minden vágya, emléket állítson apjának, és megmássza a hegyet, ahol apja életét vesztette. Azt mondta, úgy gondolja szép emlék lenne, és talán Kornélia is, jobban megismerhetné az apját, ha tudná, hogy élte az életét. Anna, szemöldökét össze vonva, dühösen nézett, Péterre. Azt mondta! Tudod nagyon jól, nincs más az életemben fontosabb ember, a lányomon kívül. Nem veszíthetem el Őt is! Nem lehetsz ennyire, felelőtlen, hogy a tudtomon kívül, olyasmiről beszélsz a, lányommal amit nem tartok helyesnek! Péter próbálta meggyőzni. Úgy gondolta, talán sikerrel jár. Anna, hajthatatlan volt, egyre azt hangoztatta. Nem engedhetem meg! Nem veszíthetem el, a lányomat is! Nem bírnám ki, nekem csak Ő maradt, Kornélból! Lánya , hallotta anyja szavait. Oda ment hozzá, és átölte,a derekát szorosan. Majd azt mondta. Ne haragudj rám, nem akartalak meg bántani, csak apa emlékére szerettem volna, valami, nagyot tenni. Szeretlek és nem teszek semmit,amiről nem tudsz, meg ígérem, meg bízhatsz bennem! Anna,leguggolt lányához, és magához ölelte, tudta minden rendben lesz. Napok, hónapok teltek el. Közeledett, Kornélia születésnapja. Anna fejében azóta is lánya szavai kavarogtak. Nem tudta, talán életében először. Mivel árthat, vagy segíthet, lányának. Hosszan gondolkodott, és úgy érezte megfontolt döntést hozott. Meg kérte Pétert, tartson sziklamászás órákat, lányának. Közben arra gondolt, hogy megbízhat benne, hisz lánya örökölte apja, megbízhatóságát. Kornélia születésnapján. Anna, elmondta lányának a nagy hírt. Majd kiugrott a bőréből, olyan boldog volt. Egy héttel később, elkezdte a sziklamászás órákat. Nagyon tehetségesnek bizonyult! Pár hónappal később,a klubok közötti, bajnokságot, megnyerte. Anna, nagyon büszke volt, lányára. Bár a szíve mélyén és a tekintetében ott volt az aggodalom! Kornélia,örömmel járt el a sziklamászás órákra. A klubbon, belüli és kívüli, megpróbáltatásokon, mindig sikeresen szerepelt. Ahogy telt az idő, élesben is volt alkalma kipróbálni magát. Egyre erősebbé és kitartóbbá vált. Sok alkalommal besegített, Péternek az órákon.
Anna mint ahogy, Kornélnál, lányával is minden alkalommal ott volt. Úgy szervezte, munkáját és idejét, hogy soha egyetlen alkalmat se hagyjon ki. Szinte, sziklamászás közben látta lányát felcseperedni. Anna tudta, eljön az a nap. Amikor lánya előjön, gyerekkora óta dédelgetett,álmával.
Évek óta, készítette magát erre a pillanatra, lelkileg. El jött ez a nap! Kornélia, meg kérte Pétert, legyen segítségére! Úgy gondolta, ha nem közvetlenül tudja meg anyja véleményét, kevésbé fog, fájni. Anna úgy érezte, felkészült. El fogatta Péter javaslatát, mi szerint, Kornélia alkalmas és felkészült, hogy megmássza a hegyet ahol emléket állíthat ,apjának. Ez, Kornélia 22.-születésnapját követően megtörtént. Péter vezetésével, elindultak a hó hazájának meghódítására. A csapat, tele volt feltörekvő, tehetséges fiatalokkal. Kornélia volt Péter jobb keze, tudta sokat bízhat a lányra. A csapatban ott volt Péter legjobb barátjának fia, Tomi. Ő és Kornélia, nagyon jól kijöttek egymással.
Edzések , után sokat beszélgettek, a szerszámok elrakása, és ellenőrzése közben. Nagyon örültek amikor meg tudták, Tomi is benne van a csapatban. Eljött az idő! Az első nap. A csapat elindult, hogy meghódítsa a Himalája legmagasabb, csúcsát a Mount Everestet. Az idő járás kiszámíthatatlan,ezért a csapat minden eshetőségre felkészült. A táborokat közelebb helyezték el, mint annak idején. Az útvonalakat is át szervezték. Kornélia tudta,ha nem is ott haladnak el ahol,apja életét vesztette,de közel lesznek. Anna az első táborban izgult, lányáért. Minden nap úgy érezte, míg lánya távol lesz. Ajándék mindennap,amikor lányáról hírt kap. Az első két nap, az idő nagyon kedvezően alakult. A csapat lassan, de biztosan haladt előre. Péter semmit sem bízott a véletlenre. El jutottak 3000m, magasságba, és tábort vertek. Kornélia szinte érezte, apja jelenlétét. Tomi látta,hogy a lány magába mereng, és oda ment hozzá. Apádra, gondolsz? Kérdezte,majd le ült mellé. Igen! Látod ott azt a szirtet? Onnan zuhant le! Az idő tiszta volt, és erről a helyről jól belehetett látni a szakadékot. Büszke lehetsz apádra, Ő is büszke lenne! Ahogy ,Tomi kimondta ezeket a szavakat,a lány a fiúra nézett. Soha még ilyet nem látott, Tomi szemében. A fiú úgy nézett a lányra, mint aki tudja, Kornélia meghódítja ezt a csúcsot. Hisz az Ő szívét, már meghódította. A lány sem volt közömbös a fiú iránt. Újra elindult a csapat! Az idő kissé viharosra fordult. Küzdöttek az elemekkel, hisz ebben a magasságban sokkal hidegebb van és az oxigén is kevesebb. Kornélia mégis úgy érezte. Minden lépés, az élet jele, és közelebb viszi őt a csúcshoz. Anna aznap is várta, hogy hírt kapjon lányáról. Bár nem volt ott, ez a nap mégis kísértetiesen emlékeztette Őt. Kornél halálának, napjára. Csak akkor volt nyugodt, ha beszélhetett, lányával. Péter tudta , Anna ,aggódik! Amint tábort vernek,értesíti Annát! A vihar ,hamar alább hagyott, így könnyeben tudtak, tovább haladni. Amint lehetőség adódott. Kornélia és Péter, beszéltek Annával. A lány megkérte Pétert, hagyja egyedül, anyjával. Kornélia az út során ,szerzett tapasztalatait, és érzéseit részletesen, elmondta anyjának. Anna boldog volt! A lány el mondta,alig 3550m re vannak a csúcstól. Elmondta, látta a hasadékot ahová, apja lezuhant és, hogy úgy érzi erőt adott neki, megérte, már az első 3000m ért. Soha nem lesz méltatlan apja emlékére. El mesélte, hogy mit érzett amikor a viharban kellet tovább menniük, hogy a tervezett időnél ne töltsenek többet egy helyen. Mesélt anyjának Tomiról is. El mondta, hogy nagyon szimpatikus neki, és reméli a jövőben kialakul köztük valami. Majd el búcsúzott anyjától. Ezután a lány, meg kereste Tomit, órákig beszélgetek! Gyerek kori élményekről, a sziklamászásról és, hogy mit éreznek most, milyen élményt nyújt nekik, hogy meg mászhatják a Mount Everestet. Szinte egy párrá, kovácsolódtak. Végig szorosan egymást követték, az út utolsó szakaszán .Együtt küzdöttek, a viharral, segítették társaikat, túljutni a nehézségeken. Az idő telt,és a csapat egyre közelebb került a csúcshoz. Az utolsó előtti nap, sötétedés előtt ,550m-rel a csúcstól, vertek tábort. Úgy tervezték hajnalban indulnak tovább. Kornélia és Tomi úgy döntöttek közös sátorban töltik az éjszakát. A fiatalok itt lettek, igazán egy pár! Tudták semmi sem akadályozza meg Őket. A csúcs meg hódításában. Tomi szerelmet vallott Kornéliának. Ez az éjszaka volt, életük végéig tartó szerelmük, első pecsétje! Kora hajnalban útnak indult a csapat! Pár óra múlva, sikeresen jelentették az első tábornak, a csapat. Meghódította a Mount Everestet! Anna ,esküvője napján érezte ilyen boldognak magát, utoljára! Az újra találkozáskor, nagy partit csaptak. Anna és Kornélia sokat beszélgettek. El mondta. Büszke a lányára, és végtelenül boldog, hogy megtalálta az igaz szerelmet. Beszélt neki az édesapjáról, hogy menyire megbízható, becsületes, kitartó és bátor, ember volt. Azt is, bár sosem látta Kornéliát, mégis minden nap úgy beszélt hozzá, mint ha már megszületett volna és, hogy mennyire hasonlít az apjára. Majd szorosan magához ölelte, és azt mondta. Mind végig, bíztam bennetek!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
