Megkésett vallomás
Dátum: 2009. május 03. 15:28Műfaj: VersCimkék: vallomás |  |
Akácok alatt ballagtam,
s gondolkodtam magamban,
mi is akartam lenni,
s most mi vagyok,
és ragyogtak rám a csillagok!
Eszembe jutott minden,
minden mi rég volt,
az, ami voltam
olyan furcsa,
olyan nagyon más,
mint rég gondoltam!
Voltam minden,
s voltam a semmi
csak épp az nem,
mi akartam lenni!
A régi álmok
már mind elmúltak,
egy ködös hajnalon
úgy érzem, elgurultak.
Elgurultak, tovaszálltak,
s úgy gondolom
azok a csodák
magamra hagytak.
S most csak ballagok,
és akarok új álmokat,
mikre jobban vigyáznék,
miket jobban magamban tartanék!
S próbálok újat álmodni
próbálok szebbet gondolni,
a régi álmok helyébe
újakat varázsolni!
De nagyon öregszem,
most valahogy jobban érzem,
szállnak az évek
gyorsan felettem!
Hajamban itt-ott
világít már egy-egy szál
őszülök, fehéredek, mint
hó alatt a téli táj.
Néha nagyon öregnek érzem magam.
mikor reggel felkelek,
mikor élem napjaim,
mikor csak úgy, megyek!
És van mikor rám süt a Nap,
s akkor a szívem kis ablakai
újra fiatalon megnyílnak
és elfeledek minden rosszat,
mert te még mindig velem vagy!
Annyi év után még
mindig fogod a kezem
még mindig úgy tudsz rám nézni,
hogy szétszakad a szívem,
úgy érsz hozzám, hogy beleremegek,
s úgy csókolsz, hogy minden,
mi fájt, elfeledek.
Ha hozzád érek,
az leszek aki régen voltam veled,
mikor valahogy abban az őszben
egy furcsa szállal összekötöttek minket!
S az a szál egyre erősebb,
mert bármi jött
mi egymást támogatva
álltunk egymás mellett
s tudom, hogy néha rossz vagyok
néha nagyon nehéz velem
s ha arra gondolok, hogy
megbántottalak, vérzik a szívem.
El sem tudom képzelni,
- Mit szeretsz bennem? –
hogy még mindig itt vagy
nekem, mellettem.
Ha néha olyan vagyok,
mint egy kisgyerek
csak fogd meg a kezem
és én boldog leszek,
hogy itt vagy velem.
Szerettelek,
szeretlek,
szeretni foglak,
melletted leszek
az évek bármit is hoznak!
2009. 05. 02.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
