Megnyugvás

Szerző: Joseph B.Dátum: 2008. június 18. 10:46

Műfaj: VersCimkék: fájdalom, háború, élet, félelem, halál

Megnyugvás

Az ablakokon túl,
A sötét éjszakában katonák zaja hallatszik,
Őrjöngve, feldúltan törnek előre.
Csak haladnak ellenségük felé,
Nem törődve a kóbor lelkek sikolyával.

S hirtelen apró gyermek hangja csendül fel,
Kinek szülejét szeme világa előtt vitte el a gonosz,
Ám ő felkelt, sebeit elfelejtve nézett szembe az ördöggel.
Segítséget nem kérve haladt a kilátástalanság felé.

Rémisztő látvány kísérte útját,
Véres, félholt alakok hangjai marcangolták szívét
De ő csak ment, már-már rohant a fény felé
És akkor hirtelen megtorpant.

Sugárzó alak tárta ki karjait,
Édes szavakkal csábította magához az ártatlant.
A kis vándor nyugalommal telten ölelte át megmentőjét,
Majd eme szavakat lehelte ki aprócska testéből:
Ó, édes Istenem, végre megtértem hozzád.