Megszülettem.

Szerző: RéziDátum: 2008. július 19. 07:19

Műfaj: VersCimkék: múltszázad, istenek, bömböltem, csikó, szerettem, iskolába, faragni, utam, megyek

A múltszázad derekán születtem én,
önmagában ez még nem egy esemény,
de akkor még más Istenek voltak,
s akkor volt igazán kérdéses a holnap.
Érkezésem feszülten várták sokan,
tudtam már akkor talán,hogy mi van,
mert rekedtre bömböltem magam,
de Anyám szavára ez abbamaradt.

Csikó éveim felhőtlenül teltek,
öntöttem ürgét,gyümölcsöket csentem,
és elvesztettem azt,ki nemzett engemet,
őt szerettem mindenek felett!
Ő volt,kiterelt a szép s jó felé,
s mutatta,fekete nélkül nincsen fehér,
és a lovat nyereg nélkül hogy üljem meg,
ám a túloldalon néha le is eshetek.

Iskolába is jártam,néha hihetetlen,
de a korlátokat sokszor nehezen viseltem,
repkedett a forgács erősen köröttem,
embert próbáltak faragni belőlem.
Kutattam szüntelen kitartóan az utam,
de olykor ösvényeken találtam magam,
a hölgyek kegyeit mindig kerestem,
Ámor nyilai gyakran súlyosan sebeztek.

Egy időben voltam fent s voltam lent,
a verembe a fény nem ér le sohasem,
szokás szerint megráztam üstököm,
s a szerencse ismét mellém költözött.
Életem delén,már a főúton megyek,
gyakran megállok,ezt azt felszedek,
sztoikus nyugalommal nézem a kétkedőt,
kinek nem jelent semmit egy sáros kő!

2008.07.17. Rézi.