Menjünk fel a hegyre

Szerző: HomesickDátum: 2008. augusztus 11. 14:16

Műfaj: VersCimkék: remény

Félek, hogy lelkedet veszi a sok megtorlás,
Mesélsz, csak mesélsz
A nyomtalanság csodáiról
S mégis faltól-falig bóklászunk...
Kínzott vagy,
Kínzott arcodon kínzott láz honol,
S kínoz minket a Nap,
Olyan sárgán, olyan irigyen.
Maholnap tán vége,
Elmegyünk oda,
Ahol meztelenek a sziklák,
Elmegyünk hidd el,
Ezt nem bírjuk ki tovább...
Élünk házunkban,
Mint más a koporsójában,
S már mindenki alszik,
Oly' régóta
Senki nem figyel oda már ránk...
Csak az álmatlanok hallgatóznak a fal másik oldalán,
Csak a halottak hallgatóznak-
Hátha meghaltunk már.
El kell mennünk örökre,
Itt már elpusztult minden remény,
Nem hagyhatom Kedvesem,
Hogy előttem érjen utol a Vég...
Elmegyünk a sziklákhoz,
A hegy legmagasabb pontjára,
Vissza sem nézünk,
Hátha vége lesz a világnak.
Olyan magasan leszünk,
Mint féltett álmodban az angyalok,
Az égbolt felőlünk a mélybe hanyatlik és elájul,
Mi meg csak táncolunk a hullámverésben,
Ahogy keservesen ring a tó,
A mennybolt figyelő kék szeme mögül
Előbukkanak majd a hamvasztó vörös tüzes szemek
És felemésztenek mindkettőnket.
Mindent látnak most is a holtak,
Ahogy zokogva rogysz párnádra,
Ez nekem is fáj,
Saját fájdalmam mellett,
Nem hagyhatom, hogy az idő keserű fészket verjen bennem!
Nem álmodom-
Nem álmodom soha többé,
Minden igaz kell, hogy legyen,
Szenvedek minden szótól.
Már egyetlen hang sem hagyja régóta el számat,
Egyetlen ének sem csendül fel többet torkomból,
Felesleges minden,
Hisz' megálmodott engem csak egy csillag arra az egy, végtelen pillanatra...
Olyan fájdalom ül arcodon,
Ne próbáld palástolni,
Látom már régóta,
De félek szólni,
Arcomon már megfagyott a napfény.
Az örökkévalóság csendje felemészti testemet,
Én nem könyörgök többet már,
Nincs elég tett
S nem értetek...
Úgy vagyok már jó ideje,
Mintha nem is lennék,
Add a kezed kérlek,
Menjünk fel a hegyre,
Fel...
Egyre feljebb...
Fel...
Az ég felé...
Honnan fúj a szél,
Hová mennek a felhők?!
Jéghideg, fehér kezeden érzem,
Örökre kiszállt belőlünk a megváltás reménye...