, bár a gondolatmenetből kiestem és egy nap is eltelt azóta, de visszarázódom majd abba a kerékvágásba, amiből kitértem. Végül a segítség nyújtásánál, elfogadásánál tartottam. Tehát, hogy a segítség melyik oldalán állsz az attól függ, hogy adott időben és helyzetben mennyire vagy rendben mentálisan, érzelmileg, egzisztenciálisan, családilag és még sorolhatnám. Egy vakot egy másik vak is átkisérhet biztonságosan a forgalmas úttesten, amennyiben kitapasztalta, megismerte az átkelést már többször, természetesen ő is segítséggel és tudja, hogy mikor zöld a lámpa, hol vannak a járdaszigetek, kátyúk és hová fog érkezni. Nem kell fizikailag látnod az utat. Tudod a vízen is lehet járni, mint Jézus. De csak az tud rajta járni, aki tudja, hogy hol vannak a "cölöpök" leverve! :-) Mindig minden elsőre, látszólagosan nehéznek, sőt lehetetlennek tűnik, de ha van segítséged, akkor erőt és bátorságot meríthetsz az "átkeléshez". Legfontosabb az, hogy biztosan tudjad célodat. A leges legprecízebben fogalmazd meg azokat a koordinátákat, ahová érkezni szeretnél, lásd magad előtt a végeredményt képi formában kivetitve lelkedben és vággyál utána rettenetesen. És bontsd szakaszokra a megoldást. Egy elefánt elfogyasztása is lehetetlen vállalkozásnak tűnik és mégis megvalósítható. Tudod, hogy lehet megenni egy elefántot? Harapásonként! :-) És ez nem vicc. Merj nagyot álmodni, merd kérni a lehetetlent az élettől és esélyed van rá, hogy megkaphatod, csak részekre kell bontanod a hozzávezető utat. Keresd meg azokat az embereket, akik tudnak adott szakasz legyűrésében segíteni. Segíteni és nem hátráltatni. Meg tudod találni őket és a legjobbat próbáld megnyerni magadnak. (Na most vettem észre, hogy papolok neked és nem magamról beszélek, de végül is igen, most már meg van a fonal, mert így tudok visszakanyarodni ahhoz a gondolatmenethez, hogy segítség, család, unokatestvéreim.)

 

Mertem álmodni 1991-ben egy nagyot.

A mi családunk is részekre hullott. A kapolcsi házat nagyapám halála (1985.február) után édesanyám legidősebb bátyja, Sanyi bá bitorolta. 4-en örökölték. Annyit kell róla tudni, hogy nem szerették a faluban. Mindenkivel kötekedett és pereskedett. Édesanyám 1989-es halála után húgommal megörököltük az Ő negyedrészét. 1991-ben 2500 Ft fizetési meghagyást bocsátottak ki bírósági úton nekem, hogy tartozom Sanyi bának, mert Ő bevezettette a vizet az udvarra és ezért nőt a ház értéke és a többi örökös is fizessen. Beszéltem Jenő nagybátyámmal, ő a 2. fiú és Éva nénémmel, anyám ikerhúgával, hogy mi legyen. Jenő bá azt mondta, hogy befizeti és nekem ajándékozza az ő negyedrészét, mert neki és a fiának, Jenőnek sem kell. Éva néni nem akarta befizetni, később bírósági úton letiltatták a nyugdíjából. Őt megkérdeztem, hogy eladná-e nekem a részét. Azt mondta igen.

Ekkor megálmodtam, hogy lesz egy nyaralóm, amire vágytam már régóta és kerestem is sok helyen, de a sors megmutatta a lehetőséget, az alkalmat, amit megragadhatok. Tálcán kinálta, pedig tele volt lehetlenséggel. A ház teljesen le volt pusztulva. Semmit nem fordítottak a karbantartására. Nem volt áram a telekre sem bevezetve. Víz csak az udvarban. (Telefon, gáz, csatorna akkor eszembe sem jutott.) Már csak Sanyi bá volt hátra, akivel évek óta nem találkoztam, csak annyit tudtam róla, alkoholista cukorbeteg, amputálták a lábát és hogy áprilistól októberig, minden évben Kapolcson él a házban. Elhatároztam, hogy megnyerem magamnak és nem veszekedek vele, hanem ráveszem, hogy adja el nekem a részét. Megvártam azt az alkalmat, amikor tudtam, hogy augusztusban Balatonfüreden nyaralok 1 hetet, mert onnan csak egy kirándulás Kapolcs és nem lóg ki a lóláb, miért is keresem fel. Így is történt. Egyik nap átruccantam, mintha csak arra járnék kirándulni. Leültem vele majd egy órát mindenféléről beszélgetni, hagytam, hogy Ő beszéljen és kezdett kibontakozni, hogy már nehéz neki ide lejárnia, itt élnie ilyen nomád körülmények között. Ekkor mellékesen megemlítettem neki, hogy mit szólna hozzá, ha én átvenném a részét. Akkor még nem tudta, hogy a többi testvérével már megegyeztem és a 3/4-rész már az enyém volt. Nem sokat gondolkozott, csak annyit mondott, hogyha megadom azt az összeget, amit a Szörényi Levente kínált neki, akkor enyém lehet az ő része, mert még is csak jobb, ha a családban marad. Megnyertem őt! A legnehezebb láncszemet, aki mindenkivel ellenségeskedett. Megadtam, amit kért. 1500 nm-ről volt szó. 1nm-re 100 Ft-os volt az ajánlat. Megbeszéltem vele, hogy mindent intézek, felmegyek majd hozzá Pesten a papírokkal egyeztetni, stb, stb, és évvégével kötjük a szerződést és akkor megkapja a pénzt. Még előleget sem kért. Nem húzom tovább az idegeidet, mert látom lelkiszemeim előtt, hogy már furdalja a kiváncsiság az oldaladat, hogy aztán mi is történt. Minden simán lezajlott. 1992. április 5-én vettem birtokba a házat, akkor még a húgommal közösen, mert megbeszéltem vele, hogy a nekem ajándékozott részt megfelezem vele és így neki lesz negyed része az egészből. Közben természetesen Éva nénit is kifizettem. Na mindezt azért meséltem el, mert csak így lesz kerek a történet. (Jó kis esti mese Kedvesemnek :-)) Remélem nem alszol el, míg olvasod. Vagy jó mesemondó vagyok és tényleg érdekel a múltam egy jelentős részét kitevő esemény. Gondolom igen, mert látom mosolyod. Folytatom.

Levittem magammal azokat az embereket, akikre akkoriban számíthattam. Apósomat, aki szintén nehéz ember volt, de csupa szív és okos, édesapámat, aki szintén nem könnyű eset volt, de felajánlotta a segítségét és Jenő bácsit, aki villanyszerelő volt és válalta, hogy "fényt fakaszt" a házban. Amikor április 5-én lementünk hihetetlen állapotok fogadtak minket, de megmondom őszintén nem palotát vártam és a házat ismertem kisgyerekkorom óta. Beszakadt tető, kosz, mocsok mindenhol, az udvar tele inzulinos tűkkel, 100 számra eldobált kávétejszines dobozkákkal, Uniqum-os üvegekkel. Az öregek megdöbbentek. Apósom, apám akkor nem mondta, de később mikor már jobban álltunk elárulták, hogy baleknak tartottak és, hogy ebbe bele fogok bukni. A ház összedől majd. De Drágám, én a kész házat láttam, mert már előtte hónapokkal terveztem, hogy mit fogok csinálni, milyenek legyenek az ablakok, hol legyen a fürdő, hogyan alakítsam ki a konyhát, a szobákat. Részletesen megállmodtam mindent és tudtam, hogy mikor milyen szakaszok várnak rám és hogy nem lesz sétagalopp és meg kell majd dolgoznom az eredményért és a pénzért, amivel finanszíoznom kell és majd sokat leszek távol a családtól is, gyerekektől is a pénzszerzés, illetve az építkezés miatt. Tehát tisztában voltam azzal, hogy milyen áldozatot kell hoznom. Ingyen semmit sem adnak. Ezt a házat sem adták ingyen. Keményen megdolgoztam érte én is és mindazok akik segítettek nekem felépíteni és ebbe mindenki beleadta a maga tehetségét, erejét. A család összes tagjától kezdve a barátaimig és a falubeli mesterekig, akik ott lettek a barátaim az építkezés által. Feleségemre és húgomra hárult az a feladat, hogy az akkor még kicsi gyerekekre vigyázzanak. Apósom, apám, sógorom és Jenő bá, (később Jenő, a fia vette át a szerepét májusban,) képezte az alap magot egyrészt a "tűzoltáshoz", a halaszthatatlan állagmegóváshoz, illetve az építkezéshez szükséges energiaforrás kialakításához. A feladat, a közös munka összehozza, összekovácsolja a benne résztvevő embereket és így beteljesülni látszott az az álmom, elhatározásom, hogy többi ne legyen viszály, ne legyen harag a családtagok között, békében, szeretetben éljünk. Bizonyos szinten sikerült ezt megvalósítanom, bizonyos szinten nem. De erről most még nincs miért beszélnem.

 

Tudnod kell még sok mindent rólam, hogy valójában értsd és ne csak érezd, miért kerültem az életedbe. Én már régóta tudtam, hogy meg fogsz jelenni, csak azt nem, hogy pont Te leszel az személy szerint, pedig mindent megfogalmaztam előre veled kapcsolatban, és minden stimmel és illik rád. De most ezt még hiába kérdeznéd tölem. Ez a pöccintés figyelemfelkeltés csupán és hogy ennyit mondjak, annak is most jött el az ideje.

Az építkezés további részletei érdekelnek még, izgi és tanulságos dolgok történtek és bizonyítékok arra, hogy müködik minden, amiről beszélek? A legnehezebb szakasz 1992-1995 között volt és a ház jelenlegi állapotát 1998-ban érte el. Minden évben történtek utána még apróságok, de a ház jelenlegi képe akkorra már kialakult, nagyban már nem befolyásolták az apróbb munkálatok.

 

Holnap megyek hozzád reggel. Előtte egy telefon és vásárlás a "hemendeggszhez", ha valami még kell.

 

Csók kedves!