Metamorfózis
Dátum: 2010. március 16. 18:59Műfaj: EgyébCimkék: houdini, hekus |  |
A bűvész kezét összekötözik, majd egy ládába zárják. A csinos segítő rááll a ládára, és egy lepedővel eltakarja magát. Egy szempillantás és a bűvész leengedi a lepedőt, majd kiszabadítja a ládából a segítőjét. Metamorfózis.
http://www.youtube.com/watch?v=dMyIG2EKPoE
javallott aláfestő zene.
2007 november 12. 8 óra 47 perc, Angyalföld
A Nap ma végre levetette felhők alkotta álarcát és melegséggel árasztotta el az eddig szürkeségbe burkolózó metropolist. Az egyhangúság semmivé foszlott, az emberek újra birtokukba vették a város utcáit és tereit, hogy kiélvezzék a váratlanul jött napsütés minden egyes pillanatát. A nagy többség örült a változásnak, de azért néhányan megmaradtak annál az egykedvű viselkedésnél, ami a kiégett lelkű emberek sajátja. Nógrádi László is utóbbiak csekély létszámú csoportjába tartozott, még ha ezt sohasem ismerte volna be magának. Szokásos reggeli tevékenységét – amely egy gyufásdoboz asztal széléről való elpöckölésében merült ki – végezte életunt arckifejezéssel, amikor egy úr lépett be hetedik emeleti irodájának ajtaján. Hónapok óta az első, a semmittevés már kezdte kikezdeni idegeit, ezért aztán korán nekiállt bort inni, most is hevert előtte egy kibontott üveg. A különös idegen leült és töltött magának egy pohárba, amelyről előtte lefújta a port, majd magabiztosan körbehordozta tekintetét a szegényesen berendezett szobában, ami inkább hasonlított egy szemétdombhoz, mint egy profi magánhekus irodájához. Nógrádi egy fogpiszkálót egyensúlyozott a szája sarkában és ahogy jobban megnézte magának a férfit, nyomban feltűnt a hevenyészve felragasztott álszakáll és a dioptria nélküli üvegű szemüveg. A férfi egy névjegyet és egy borítékot adott át a magánnyomozónak. Nógrádi mindkettőt megnézte.
„Luc I. Ferenc ügyvéd”, a borítékban pedig húsz darab tízezres.
-Máris jobb a kedvem! -kiáltotta és gyorsan töltött magának bort, amit egyből le is húzott.
-Keresse meg ezt a lányt. Minden szükségeset megtalál ebben a mappában. Ha végzett keressen meg, akkor még kap ugyanennyit.
Egy fekete mappát dobott az asztalra, majd felállt, hogy távozzon, de észrevette az iratszekrény tetején lévő sakktáblát. Nézte egy ideig az állást, közben Nógrádi átfutotta a mappa tartalmát.
-Négy lépésben fekete mattot ad fehérnek - mondta és távozott. Nógrádi kiköpte a fogpiszkálót, felvette a kabátját és odalépett ő is a sakktáblához. Mindig amikor megoldott egy ügyet, akkor véletlenszerűen lépett egyet a figurákkal. Ha jól emlékezett, most a fehéré a következő lépés. A királynőt betolta a fekete alapsorába, kiütve a fekete egyik futóját. Sakk! Ideje valami rendeset inni, ennek a löttynek semmi íze.
Az idegennek azonban igaza volt, fehér nemsokára mattot kap.
2007 november 12. 18 óra 23 perc, Celldömölk és Sárvár között
Mindent úgy csinált, ahogy az a könyvben állt. A Telihold fényében fürösztötte a fekete színű gyertyát, négy órán keresztül meditált, majd magára öltötte azt a fehér selyemruhát, amelyben tegnap még egy nyolcvankét éves asszony feküdt a halálos ágyán. Éjfél előtt nemsokkal megállt az helyiség közepére helyezett állótükörnél, meggyújtotta a gyertyát és várt becsukott szemmel. Amikor éjfélt ütött az óra kinyitotta szemét, és a tükörbe nézett. A gyertya sejtelmes fényénél csalódottan vette tudomásul, hogy a mágia nem működik. Saját arcát látta, nem pedig azt az arcot, amely halála előtt nemsokkal nézne vissza rá, öregen, ráncosan és összeaszottan. Egy férfi lépett mögé.
-Nézd apa. Halálom napján nem ilyen lenne az arcom.
-De, igen Epifánia. - A férfi kezében tőr pengéje villan és villámgyors mozdulattal elvágja a csodálkozó tekintetű lány torkát, másik kezével szorosan tartva őt. A férfi megfordul, elengedi a lányt és összemázolja az arcát a vérével. A földön heverő gyertya halvány fényénél Nógrádi László látszik.
A magánnyomozót erős rázás hozza vissza a valóságba. Egy nagydarab, tenyeres-talpas ellenőrnő követeli rajta a jegyet. Nógrádinak időbe telik mire magához tér a rémálomból és eszébe jut, hogy egy vonaton zötykölődik Szombathely felé. Előkaparja legbájosabb mosolyát és persze a jegyet, amit csak begyűrt a kabátjába, amikor a restiből a vonathoz futott. Kicsit kába még az elfogyasztott unikumoktól, de az álom akkor is valóságosnak hatott. Lehúzza az ablakot, hogy feje kitisztuljon, emelt hangon megfenyegeti a beáramló hideg miatt szóló egyetemista fiút, majd rágyújt egy cigire. A fülke nemdohányzó, de ezt a tényt már nem hozza a magánnyomozó tudatára a fiú és inkább bölcsen hallgat. Nógrádit olyan érzésnek is nevezhető valamik kerítik hatalmukba, amelyekre már vagy két éve nem volt példa. Azt a lányt kell előkerítenie, akit az előbb látott az álomban. Olyan ez az egész, mintha már megtörtént volna vele, az okosok azt mondanák erre, hogy :Dejavu.
-Baromság- mondja és a csikket egy hevenyészett mozdulattal kihajítja a sötétségbe-, csak kevesebb töményet kéne inni. Nem igaz öcsi! -kacsint rá a rémült fiúra, aki magában Harry Callahan figurájával azonosítja a magánnyomozót.
2007 november 13. 13 óra 13 perc, Szombathely.
Túl régen történt már. Nógrádi nem is vesződött holmi értelmetlen kérdezősködéssel, inkább sétált egyet a Derkovits lakótelep mögötti erdőben. Felment a régi vasúti töltésre, elment egészen a hídig. Csak egy korcs kutyát látott, úgy látszik ebben a hidegben az emberek inkább a meleg lakást választották a hófoltos erdő helyett. Amikor visszajött a hídról, a kutya ugyanonnan ugatta őt, mintha jelezne valamit. Nógrádi húzott egyet a nála lévő pálinkás flaskából, körülnézett, majd elindult a kutya irányába. Amint körülbelül három méterre megközelítette az állatot, az persze rögtön elszaladt. Nógrádi átkozta a sorsot, amiért egy korcs így behúzta a csőbe, és csak úgy a kutya után köpött egyet. Vékony, kopott bőrcipője máris eltűnt a hóban, így jobbnak látta ha továbbmegy. Még kettőt lépett előre és eltűnt a hó alatt.
A nő kérdőn nézett a férfira. Mozdulni nem tudott, egy székhez kötözve várta a sorsát. Egy vérrel rajzolt pentagramma és egy homokkal húzott kör belsejében ült, egy idegméreg miatt csak a szemét tudta mozgatni. Vele szemben egy gyertyák alkotta kör egy férfit világított meg, aki éppen elvágta egy csirke nyakát, és a vérrel egy háromszöget húzott maga köré. Ősi, rég elfeledett nyelven kántált, egyre nagyobb hangon ismételgetve ugyanazt.
Nemsokára a nő letépte köteleit és felállt. Tekintete már nem azé a nőé volt, hanem valami olyan nem evilági lényé, akit a férfi megidézett. Egy hatalmas korcs kutya jelent meg a nő lábánál és a férfit nézte, a szeme helyén világító smaragdon keresztül. A férfi egy halott csecsemőt vett fel a padlóról, akinek szemét és száját bevarrták. Gyereksírás hangja töltötte be a teret, amelynek üteme és ritmusa volt. A démoni szörnyeteg hiába erőlködött nem tudta elhagyni a kört ,az egész idézés nem tartott tovább két percnél -az egyesség megköttetett.
Nógrádi odalépett felesége elalélt testéhez, sebészi pontossággal felnyitotta a mellkasát, kivágta a szívét és amikor beleharapott, hogy megegye, az még dobogott.
Egy kis hó esett be az egyik fáról az aknába, ekkor tért magához Nógrádi. Érdekes módon nem érzett fájdalmat pedig amikor leesett érezte, hogy beüti a fejét. Körbenézett. Kosz és szemét mindenhol, de ha feláll akkor fel tudja húzni magát. Rágyújtott és a gyufa elhaló lángjában két személyigazolványt vett észre. Felvette és belenézett. Nem tudta magának megmagyarázni, hogy miért éppen itt kezdte a nyomozást, de most minden értelmet nyert, szimata most sem hagyta cserben. Az egyik igazolvány a lányé a másik pedig egy hasonló korú fiúé. Nógrádi tudta, hogy kapcsolat van a két személy között. Átkotorta a földön heverő szeméthalmot és talált egy fényképet, amelyiken mindketten rajta vannak. A régi Víztorony előtt lettek lefényképezve.
Nógrádi elnyomta a cigit és néhány perces erőlködés után kikecmergett az aknából. Két évvel ezelőtti balesete jutott eszébe. Fejsérülést szenvedett és emlékeihez nem fért hozzá. Most azonban úgy érezte, hogy nem véletlenül jött pont ide, és ez az érzést nyomasztónak találta és nagyon nem örült neki.
2007 november 13. 23 óra 42 perc Víztorony
KRESZ park. Ahol a gyerekek megtanulhatják a helyes közlekedési szabályokat. Van itt minden: lámpák, kereszteződések és egy biciklikkel teli épület. Nógrádi itt állt és a park fölé magasodó régi Víztornyot bámulta. Kutyák vonyítottak a teliholdra és a magánnyomozó kezére is kezdett ráfagyni a feszítővas. Nem várt tovább. Felfeszítette a bejáratot és felszaladt a lépcsőn. Érezte a rejtély megoldásának kulcsa itt rejtőzik. Amint felért eldobta a feszítővasat és elővette a zseblámpáját. A helyiség pontosan megegyezett az álmaiban látottakkal,még a tükör is ugyanott állt. A falon egy vérrel írt szöveget olvasott :”Hallgassátok a gyereksírást”. Ez olyan erővel hatott rá, hogy térdre rogyott és sajgó fejéhez kapott. Emlékeihez újra szabad bejárást kapott és a rátörő információáradat teljesen letaglózta. A tükör, az idézőkörök a földön.
-Nem tudom ki vagyok! NEM TUDOM KI VAGYOK!!!- kiabálja magából kivetkőzve.
Őrületében csak akkor veszi észre a felé közelítő férfit, amikor az már előtte áll és egy pisztoly csövét szorítja a homlokához.
-Add vissza az életemet!!!- kiáltja.
Nógrádi felemeli a fejét, hogy megnézze az idegent, de anélkül is tudja ki is áll előtte. A férfi, aki a megbízást adta. Emlékei visszatérnek és teljes valójukban megkaparintják a lelkét. Világos minden.
-Tudom ki vagyok!- fröcsögi, és a felszabadultságtól röhögőgörcsöt kap. Az hosszú út felmorzsolta mindkettejük idegeit, a túlélés ősi ösztöne tőr felszínre.
-Megfizetsz a gyermekemért!!! - ordítja Nógrádi.
Velencében látta meg a könyvet. Beleolvasott és a könyv magához láncolta. Nem tudott szabadulni a bűvköréből. Végül megcsinálta amit a könyv sugallt neki. Feláldozta lányát és feleségét, hogy megidézze Bh'aalt a Pokol kilencedik hercegét. Szerződést kötöttek és Bh'aal elcserélte az ő lelkét egy másik emberével. Nógrádi nyomozóval, aki most egy pisztolyt szorít a fejéhez. A csecsemőt úgy kellett kivágnia Nógrádi feleségének méhéből. Majdnem elkapta őt, az utolsó pillanatban vitte véghez a szertartást. Arra azonban nem számított, hogy egy török kamionos elalszik a volánnál és pont az ő autóján hajt át. Túlélte, de emlékeit elvesztette. Nógrádi azonban megtalálta. Tudta, hogy mit kell tennie, elég ha a zseblámpájával valahogy fejbe veri őt. Nem fog elállni a vérzése. Ugyanis vérzékenységben szenvedett, ezért csinálta meg a rituálét. A mozdulat viharosan gyors és követhetetlen volt, a lövés pedig pontos és kíméletlen. Mindketten a földre zuhantak.
Minden visszatért oda, ahonnan elindult-2006 január 16. Tudták, hogy haláltusájuk hosszú lesz. Nógrádi lőtt sebbel a gyomrában, míg a másik vérző fejjel figyelte, ahogy egy korcs kutya jön elő a sötétből. Gyereksírás hangja hallatszik a távolból. A kutya leül. Vár valamire, ami az övé...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 12 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Frannie (#19075) | 2010. április 15. 12:16 |
A regényt még nem olvastam, csak ezen a linken olvastam először róla a film kapcsán, de kíváncsi vagyok rá. (Felkerült a listámra :) Azért az nem semmi lelkületre vall, hogy így "magadévá tuttad tenni" a történetet, minden elismerésem. | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#19039). |
|
2. Pyrrhusz (#19039) | 2010. április 10. 20:32 |
Azt én is kedvelem és örülök, hogy Alan Parker jobb filmet csinált, mint amilyen Hjortsberg regénye. | |
Válasz Frannie hozzászólására (#18728). |
|
3. Frannie (#18728) | 2010. március 26. 11:28 |
Nagyon kedvelem az Angyalszív című filmet a maga leket felforgató stílusával együtt, ez az írás érdekes áthallása annak :) http://hu.wikipedia.org/wiki/Angyalsz%C3%ADv | |
| |
4. Nem Tom (#18632) | 2010. március 23. 06:07 |
Szia, Pyrrhusz! Valóban újabb büntetés, de ezúttal nektek. Maradok. Úgy döntöttem, hogy mindig csak egy írásom lesz fent, amíg az admin nem lesz képes elszámolni a nézettséget. Nem tudom követni már, hogy mikor melyiket nézték meg, és különben is hátha eszükbe jut kiosztani végre már az egy filléreket. Tamás | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#18626). |
|
5. Pyrrhusz (#18626) | 2010. március 22. 17:37 |
Újabb büntetés? Esetleg átteszed a székhelyed máshová? Vagy csak unod a kedvező kritikákat? Az oldal arculatát? Totózom rendszeresen, de még nem nyertem semmit, szóval csak ennyi kombináció jutott eszembe . | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#18586). |
|
6. Pyrrhusz (#18602) | 2010. március 21. 19:27 |
Hja kérem az élet nem egy habos torta! Jómagam is többször elaludtam rajta, amíg írtam, de mindig vmi rémálom visszahozott a valóságba... | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#18593). |
|
7. Pyrrhusz (#18601) | 2010. március 21. 19:25 |
Azért van, mert az orvosom azt, javallotta, hogy egyek több belsőséget, mert abban sok a vas. Szívet, májat, velőspirítóst. A dolog érdekessége, hogy a fémipar élmunkása vagyok már lassan 10éve, meg, hogy hányingerem van az ilyen kajáktól. Kiírtam magamból... | |
| |
8. Nem Tom (#18593) | 2010. március 21. 09:32 |
Szia, Pyrrhusz! Sokszori nekifutás után elolvastam. Ha nem lennék úriember, akkor azt írnám, hogy baaazdmeg, de mivel az vagyok, nem írom! Szóval szép lírai történet, romantikusan megmunkált valóságos szereplőkkel. Mióta bezárták a Vigyorgót egyre több ilyesmi jelenik meg az oldalakon. Egyébként, egy Picassó festményre emlékeztet az írásod, na, nem a látható részére, hanem a fal felőlire. Díjazom a rémálmaidat. Irigyellek, mert neked úgy látszik, mindig kéznél van a mozi. Egy 3D-s a fejedben. Én ha iszom, nem tudok írni, mert jobbkezes ívó vagyok. Tamás | |
| |
9. Nem Tom (#18586) | 2010. március 20. 16:47 |
Minden nap egy másnap. Most én is iszom egyet a Pyrrhusz bőrére, aztán elolvasom. Az zenei részen már túlestem. Tamás | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#18528). |
|
10. Pyrrhusz (#18534) | 2010. március 17. 16:06 |
http://www.youtube.com/watch?v=i6OtF7daIPM&feature=related ez a hosszabb változat. Lassan olvasóknak. | |
| |
11. Pyrrhusz (#18533) | 2010. március 17. 16:03 |
A mi keresztünk súlyos. Ketten vagyok. A zöld abszint már csak ilyen.... Megtisztelő vélemény. Iszom rá egyet.:-)) | |
Válasz Janó hozzászólására (#18531). |
|
12. Pyrrhusz (#18528) | 2010. március 17. 14:44 |
Ezt most vagy részegen, vagy pedig másnaposan írtam, már nem emlékszem. Nem szokásom mentegetőzni, de mindenkitől elnézést kérek a benne lévő hibákért. Majd később javítom, ha már nem hallom a fejemben a gyereksírást...:-)) | |
| |
