Miatta jöttél, csak miatta
Dátum: 2009. március 11. 16:23Műfaj: PrózaCimkék: ember, vágy, érzelem, pillanat |  |
Idegenül ismerős hangok,arcok között tévelyegve helyet vadásztok,hogy legalább azt a pohár italt nyugodt körülmények között meg tudjátok inni,és az se baj, ha véletlenül olyan helyen, ahol még halljátok is egymást. Péntek este van, megérdemled a kikapcsolódást.
Nagy nehezen találtok helyet. Ülsz a barátokkal az egyik sarokban, mert ugye nem is ti lennétek, ha végül nem csak valami reménytelenül hülye asztalhoz sikerült volna leülnötök.
Valahogy mégis magával ragad a hely és a pillanat, nem zavar, hogy a sarokban kell szoronganod egy billegő széken. Hallod, hogy beszélnek, még talán meg is jegyzed, valóban, remek, hogy V végre megemberelte magát és bement a főnökéhez fizetésemelést kérni. De nem ezért vagy itt, valami más van a levegőben. Szemed fut egyik képről a másikra a falon, vizsgálja a már ezreszer látott részleteket. Valami, valami nagyon ott van a gondolataidban, de nem tudod,mi lehet...
Ahogy a furcsa,kacskaringós folyosón óriási vázával egynsúlyozó nő képét akarod szemügyre venni, egy tekintetbe ütközöl. A pillanat töredéke alatt érzed, hogy feltartóztathatatlanul végigfut rajtad a bizsergés,aztán a rémület,és elkapod a tekinteted. Próbálsz belefolyni a beszélgetésbe újra,de nem megy - állandóan Vali válla felett nézel el, és lassan megállapítod,hogy ez nem lehet véletlen, hogy az a szempár olyankor mindig feléd tekint.
Ő az, láttad már többször is, de mindig azzal a magas szőkével volt. Persze te akkor még K-val, így csak magadban állapítottad meg, hogy bárcsak... K már nincs, a múlt része. A szőke sincs. Miért? Vajon azért?
Már érzed, hogy mi volt az a furcsa érzés, mintha hirtelen biztosan éreznéd, hogy miatta jöttél. V megböki a karod, majd úgy tűnik a távolból hallod hangját, és a kérdést, "Igazam volt, ugye?" "Persze, - feleled - naná", miközben válla fölött megint abba a dermesztően barna szempárba nézel. Az a szempár határozottan a pult felé int, a száj mosolyog egyet, majd a test többi részével együtt a bárputhoz indulnak.
Nem gondolkodsz." Kértek valamit?" - veted oda a többieknek, de választ nem is vársz. A pultnál a helyed. Ezért jöttél, már tudod, és szinte anélkül, hogy értenéd mit is teszel, a barna szempár útján haladsz te is. Ahogy odaérsz, feléd fordul, és valami ellnállhatalan mosollyal mondja: "Örülök, hogy ma is itt látlak".
Ez az este a tiétek lesz, és ki tudja, még mennyi.
Miatta jöttél, semmi kétség. Csak miatta.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Pigniczki Ágnes (#8115) | 2009. március 12. 22:16 |
Nagyon jó. Rövidsége miatt hihetetlen feszültség vibrál benne, ami itt a végén csak még erőteljesebb lesz. Tetszik! | |
| |
