vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Mint sárba tiport....

Műfaj: VersCimkék: elmúlás, búcsú

Mint sárba tiport lábnyom,
úgy hagysz jelet magad után.
Mint messzire dobott kő,
úgy dobsz el mindent, mi fáj.

Lényed csillaga porba hullt,
apró szilánkjai sebzik lelkedet.
Egy utolsó fényes villanás,
s kihunyni látszik a varázs.

Hálót sző a néma csend
bíborvörös hajnalon.
Sóhajok szállnak a széllel,
s álmod sem őrzik csillagok.

Rezzen a fán az őszi falevél,
zöldellő koronáját siratja.
Reszkető utolsó érintés,
bársonyos ujjaim simitja.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. clara   (#7655)

2009. február 07. 15:51

Kedves Jana! Ha érted is, annak csak örülök! Köszönöm,hogy olvastad! üdv. clara

Válasz R. Jana hozzászólására (#7647).

 


2. clara   (#7637)

2009. február 06. 19:02

Kedves Rézi! Ez egy vers az elmúlásról. Véget ér egy ember élete. A levél ugyan kizöldül, de az ember, ki pont ott abban a pillanatban távozott már soha többé nem tér vissza. Köszönöm,hogy olvastad!

Válasz Rézi hozzászólására (#7636).

 


3. Rézi   (#7636)

2009. február 06. 17:22

Kedves Erika,akár írhattam volna én is....,tetszik!Viszont a fájó emlékeket sem szabad eldobni,hisz az is a miénk s talán még hasznunkra válik.....!A levél minden évben kizöldül ,de a megtörtént események,jók vagy rosszak nem térnek vissza...!Grat,Rézi.

 


4. clara   (#7632)

2009. február 06. 11:27

Kedves Évi! Örülök,hogy tetszett! Köszönöm,hogy olvastad! üdv. clara

Válasz Sonkoly Éva hozzászólására (#7631).

 


5. Sonkoly Éva   (#7631)

2009. február 06. 10:53

Kedves Clara! Hálót sző a néma csend bíborvörös hajnalon.... ez nagyon...de csodaszép sorok vonulnak végig verseden. Grat. Szeretettel:Éva