Most

Szerző: Ki-kiDátum: 2010. szeptember 23. 09:48

Műfaj: VersCimkék: minden úgy vonul át bennünk, mint a felhő az égen

Most

Hangulatod belopta magát féltve őrzött "sarkaim"
ringó székem terébe. S folytattam a versek sorát,
keresve a harmóniát ahogy a nappal lángvörös
fénnyel fordult az éjbe.
-
Ki a nagyvilágból! Elég egy sziget,
s nem kell oda senki és semmi!
Csak csobogás és tengernyi zöld a nap fényében
-hogy magam legyek.
-
De utolér mindig és mindenhol az
emlékezet és forgatagával az élet. Sok sötét felleg,
hogy véres könnyekkel hulljon minden a földre"sarkaim",

szigetem és lelkem lebegő köntösére.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. bobita (#22066)	2010. szeptember 24. 12:15
igen, szerintem is szép vers, bobita


2. weelee (#22062)	2010. szeptember 24. 06:57
Na ilyen egy Vers! Így nagybetűvel írva. Más módon nem akarom minősíteni, mert felesleges.