Nagyinak
Dátum: 2010. június 15. 15:24Műfaj: VersCimkék: emlék |  |
Egyszer volt egy kedves ember,
Ki nevelt, féltett, óvott…
Majd jött egy sötét angyal
S elvitte tőlem, itt hagyott!
Most kedvessége, s szépsége
E angyalt öleli körbe,
S nekem itt hagyott
Egy hideg sírkövet örökre!
Fájó emlék, mégis mosolygok,
Könnyem letörlöm, arcodra gondolok.
Ha rossz voltam, mosolyogva korholtál,
Esténkét mosolyogva altattál.
Levesed ízét még most is érzem,
Hajad selymét rejti értelem.
E nap fáj, hisz téged ünnepel,
Mégse vagy itt, nem érlek el.
Nem tudok neked semmit venni,
Nem tudok még egy csókot se adni.
Fáj a szó, fáj a lét,
Hiányod teljesen megőrjít.
Egyszer volt egy kedves ember,
Ki nevelt, féltett, óvott…
Majd jött a sötét angyal,
S nagyikám elhagyott!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
