Nagyszakállú
Dátum: 2008. március 28. 23:51Műfaj: VersCimkék: vers, versek, fantasy |  |
Fogta magát Nagyszakállú tudjátok ő törpe
Megunta a kőtörést hát elindult a völgybe
Buzogányán kívül görbe kardja volt
Lépkedett ütemre, s törpedalt dalolt
Ég veletek szakadékok és magas hegyek
Fogom magam elindulok máshová megyek
Ég veletek aknák tárnák ősi járatok
Lám a szabad ég alatt is vígan járhatok
Bár éppen kicsit szokatlan e végtelen tér
Te folyó ott, Nagyszakállú estére elér
Bár egy kicsit meleg van ha fentről tűz a nap
De elbújni nem fogok a magas fű alatt
Bár egy kicsit hideg van ha szembe fúj a szél
Nagyszakállú egy fa alá be nem búj azér’
Bár egy kicsit fáradt vagyok s lemegy már a nap
Körülöttem szellem vadásztatuk játszanak
Onnan tudom ezt hogy kardom rajtuk átszalad
Ötször-hatszor és a vérnyomok nem látszanak
Lehet nagyon fáradt vagyok sötét fent az ég
Azt hiszem a caplatásból mára már elég
Majd csak reggel majd csak reggel aludni fogok
Majd csak holnap majd csak holnap visszafordulok
Így végezte Nagyszakállú a kalandor törpe
Beleesett egy lyukba és törpe nyakát törte
Itt fekszik mellette görbe kardja is
Ne vesd hát szememre hogy a dal hamis
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
