Napjaim
Dátum: 2009. szeptember 14. 18:05Műfaj: VersCimkék: tudjátok, akár hogy is lehet, feladnom, mit ez az élet ad, nekem nem lehet |
Napjaim
Az ég súlyos hullámai
ránehezedtek vállaimra,
a csontok sikító hangjai,
nem hajtják fejüket álomra.
Ahogy a Hold messze elvilágít,
s átugrik a sötét ég fodrain,
megcsillan és várat épít,
de reggelre csak sétálok hamvain.
Ma megerőszakolom önön testem,
csontokat, melyek a földön térdepelnek.
Messziségbe torkollik a hangom,
s a sok súlytól csak lassan oldalgok.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. kavics (#12778) | 2009. szeptember 18. 15:29 |
Köszönöm Irén! Kitartás Neked is, lesz ez még rosszabb is! :) Csak így optimistán! | |
| |