vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Napraforgó szerelem

Szerző: ArtsardDátum: 2009. december 30. 00:47 Műfaj: VersCimkék: szerelem, halál, szex, élet, nap, csók, magány, boldogtalanság, tudat, elmúlás, remény

Ha fogat mos,

mosolyt csal kesernyés szívembe.

Ha nevetgél,

olyan, akár egy napraforgó sötétben:

mert fordulna ő felém, de egykönnyen nem menne,

mert fordulna el tőlem a sövényben...

 

A végtelen számára már unalmas,

lehajtja bús fejét és könnyezik,

de bennem kíváncsi és rugalmas

az ártatlan, kit e frigy miatt kövezik

a mindenféle alkotók és istenek,

s bár nincs köztük egy csoda, egy gyermek,

mert folyton csak a semmibe intenek,

nappal tán ölelnek, este hitványul vernek...

 

Lehajtja arcát és csügged a csókos...

Pusztítja őt is az éjjelem.

Lezárul minden és szenved, mert okos,

Táplál majd nappal a félelem....

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Artsard   (#16621)	2010. január 03. 00:51
azt hiszem látom
2. egyperces   (#16491)	2010. január 01. 02:07
látom érted *