Napszeletek II.

Szerző: RenéeDátum: 2010. január 14. 12:28

Műfaj: PrózaCimkék: séta, magány, alkotás

A Napszeletek második része: Árkádia, Terek, Ingres címmel. "...előhúzom a szenet, papírt képzelek ölembe, s idebenn lerajzolom minden álmom, s imádkozom, hogy a valóság egy darabja se karcolja a fehér ingres-t."

2.Árkádia, terek, ingres

Alszom a téren, egy padon. S úgy teszek, hogy ez egy álom. Nem látok senkit. Táskámból előhúzom a szenet, papírt képzelek ölembe, s idebenn lerajzolom minden álmom, s imádkozom, hogy a valóság egy darabja se karcolja a fehér ingres-t.
Finom árnyalatokat viszek fel, erőteljes formákat, kerekded alakokat, homályba vesző arcokat kihasználva az eszközöm nyújtotta szélsőségeket. A kezem is fekete már, bepiszkolt a szenny, az arcomról a patak tükrében is integet a piszkos szénceruza nyoma.
Gondolok a fiókra, a csorduló levélhalomra, beleng egy érzés, pántom csúszik le a kabát alatt...
Megyek tovább... Az üres Dobó térről egy népszerű kávézóba tévedek. Kérek egy árkádiát, szemem könyörög a szőke pultos lánynak, a dohányfüstös részlegért. Bebocsátást nyerek, zörög a lépcső. Kiválasztom a sarkot, férfiak körülöttem. Pár ima némi ihletért, a füzet csörög a kezem alatt. Tisztán hallok egy kellemeskedő és már-már undorítóan sznob férfi dialógust, egy erőltetett, de nyilvánvalóan felém intézett "kristálytiszta patak, csodás lágy esésű folyó" megjegyzést. Odanézek, s ezúttal ő könyörög nekem, hátradőlve cigarettájába szív mélyen, szemét enyhén összehúzza, kellemesen hunyorít, hogy jól láthassa azt a tekintetet, amit nagyon jól tudja ő is, hogy nem fogok megismételni.
Küldtem egy kacér mosolyt, majd újra a papír volt társam, ezúttal a sorokkal háltam. Zavart a közeg, nem hagyta el tollam egy érdemleges betű sem. A férfiak elhagyták helyüket, egy utolsó mosolyt kaptam... s erőteljesen, győztes hadvezérként lépdelt le a földszintre. Pár perccel később, kudarcott vallott szabadságharcosként a papír és toll harcában kullogtam le én is. Az árkádiámat kifizette... két mosolyért...

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Renée (#17253)	2010. január 24. 01:13
Köszönöm, kedves vagy, és rengeteget számit, hogyha sikerül adnom az irásaimmal. Eger csodás város, teljesen belé lehet szeretni, függeni, olyan mint egy káros szenvedély.. attól függetlenül, hogy nem mindig a legszebb képet festem meg róla... de az nem a város hibája, hanem talán az embereké, vagy az én elégedetlenségem vagy vívódásom okozza...
Válasz Janó hozzászólására (#17217).