Nem mese
Dátum: 2009. január 16. 21:01Műfaj: NovellaCimkék: állat, kegyetlenség, jó akarat, rossz akarat |  |
Sokszor mi, emberek is úgy érezzük, hogy kitaszítottak minket, útban vagyunk valakinek, árvák vagyunk a világaban. De ez csa haggyán !!! Velünk, emberekkel sokmindent meglehet tenni, DE !!! Mi van az állatokkal ?
Egyszer történt, nem is olyan régen, amikor a tájat nagyon hideg idő járta, egy teliholdas, fagyos éjszakán, sűrűn behavazott országúton egy kicsiny foltos kölyökkutya bolyongott az éjszakában. Gyomrát az éhség mardosta, fáradtságtól gyenge teste remegett, lábait már alig bírta emelni. Nem értette, mi is történt vele. Arra még emlékezett, hogy nem is annyira régen anyjával együtt feküdt pokrócokba bugyolálva egy fáskamra egyik zugában. Szépen kezdődött az élete, amely tele volt szeretettel. Nem ismerte a fájdalmat és a félelmet, másra sem volt gondja, csak arra, hogy mindig tele legyen pocakja, nagyokat játsszon és aludjon.
Azután jött a rémálom.
Egy fagyos hajnalon, mikor még a nap is javában aludt a horizont alatt, erős kezek fogták meg és emelték fel őt anyja puha és meleg teste mellől. Megszokta már, hogy ember keze érintse őt, ezért nem is tiltakozott. De most simogatás helyett egy teljesen mást kapott. Zsákba tették, ahol nem látott mást, mint sötétséget. Autó hangja ütötte meg fülét, majd elindult vele a jármű. Nagyon félt és tele volt kétségekkel. Mi lesz most? Hová viszik őt? Egyszer csak valaki felemelte a zsákkal együtt, majd egy nagy ütést érzett és az eddig folyamatos mozgás és berregés abbamaradt. Gyenge fény szúrta meg a szemét. Lassan megpróbált felállni és félelemmel teli szívében óvatosan kibújt a zsákból. Nagy volt a csend. Szétnézett. Csak a szél hangja hallatszott, körülötte fehér hótakaróval borított táj terült el.
Még mindig nem fogta fel, hogy mindez miért is történik meg vele. Anyját kereste szemeivel, hátha meglátja őt a közelben és elmúlik ez a szörnyű álom. Jó lett volna újra odabújni hozzá, ismét érezni szerető melegségét, de nem látta sehol. Nagyon magányosnak érezte magát.
Lassan a nap hosszan nyújtózva felkúszott az ég tetejére.
A közeli bokrok ágain verebek ugrándoztak nagy ricsajjal. Varjú károgása riasztotta fel a tájat. A kicsiny kutya ösztönösen szimatolni kezdett, talán abban reménykedve, rátalál ismerős szagokra, hogy azok segítsenek neki megtalálni a hazafelé vezető utat. Hamarosan egy országútra tévedt. Úgy érezte, hogy nem szabad letérnie, így hát elindult a kitaposott mélyedésekben. Néha be-besüppedt mélyen a hóba, úgy hogy csak a feje és farka hegye látszott ki alóla. Ilyenkor nagy kínkeservesen tudott csak tovább haladni. Kicsi teste teljesen elzsibbadt a hidegtől és az erőlködéstől.
Már olyan régóta kóborolt, hogy a nap már ismét nyugovóra készült, hogy hamarosan újra sötétségbe boríthassa a tájat.
A kiskutya nagyon lassan haladt útján, alig tudta vonszolni meggyötört testét. A sötétben, valahol a távolban gyenge világosságra lett figyelmes. Összeszedte maradék erejét, majd tovább indult a reménykeltő fény felé.
Hamarosan egy kis városrész utcáján találta magát, ahol az út szélén egy utcai lámpaoszlophoz ért. Az oszlop tetején az erősödő északi szélben lámpabúra himbálódzott. Szinte félelmetesnek tűnő csendben csak a búra csikorgó hangja hallatszott. A kölyök elhatározta, bármilyen nehéz lesz, tovább fog menni, majd csak találkozik végre valakivel, aki talán megszánja őt. Felette csillagok hada szikrázott az ében fekete égen.
Házakkal teli utcába érkezett, ahol a házak katonás rendben álltak szépen egymás mellett. Ablakaik sárgás fénnyel világították meg a havas utcát, ahol a kicsiny állat fázva és éhesen a boldogságot keresve ballagott. Némelyik házba be lehetett látni. Fényes szobákat látott. Benne boldog emberek jöttek-mentek, kezükben poharat szorongatva, nagyokat kurjongatva. A másik házban, ami előtt elhaladt, éppen egy háziasszony ízletes ételeket tálalt fel családjának. Vidám zene hangja szűrődött ki mindahány helyről. Olyannak tűnt némelyik, mint egy gyönyörű festmény, melybe olykor vágyakozunk belépni, de tudjuk, hogy ez lehetetlen. A kicsiny kutya is így érezte ezekben a pillanatokban. Csodálta a látványt, de nem lehetett részük és ettől még jobban elszomorodott.
Megint elhatalmasodott rajta a remegés. Úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Lefeküdt a hóba. Már nem azt érezte, hogy milyen hideg. Szinte olyan volt már számára, mint egy puha párna, mely testét átmelegíti. Lábára hajtotta fejét, majd mély álomba zuhant. Álmában újra boldog volt. Egy virágos réten szaladt át, szemében a boldogságtól könnycsepp ragyogott. Az égen világítottak a csillagok, a telihold és körülötte a házakból vidám nevetés hallatszott.
Senki sem tudhatta, hogy ugyanebben az időben, míg mindenki valamit ünnepel – talán egy szebb jövőt – ez idő alatt egy kicsinyke árva kölyökkutya szemeiben könnycseppel; örökre elalszik és nem is álmodhat arról, hogy valahol, valamikor újra boldog lehet.
Nem sokkal később, besötétedett az éjszakai égbolt. A csillagokat sötét felhők takarták el, majd lassan, nagyon lassan eleredt a hó, mintha a természetnek az-az ötlete támadt volna, hogy puha hótakarójával betakargassa a szuszogó alvó kölyökkutyát.
***
- Mi történhetett ezzel a kutyával? – kérdezte Juli aggodalmaskodva férjétől. - Nem szokott ilyenkor ennyire ideges lenni! - folytatta.
- Talán már előre fél a petárdák hangjától - felelte a férj.
- Dehogy! Olyankor inkább elbújik a lakásban és reggelig nem is látjuk őkegyelmét - válaszolt Juli a férjének.
A bejárati ajtónál egy zsömleszínű, kissé elhízott pincsikutya továbbra is kitartóan csaholt a kijárat felé.
- Nézd meg kérlek, mi lehet odakint! - kérte Juli a férjét.
A férfi álmosan kelt fel a fotelból, magára vette kabátját, majd papucsában kicsoszogott az ajtó felé. Mikor kinyitotta az ajtót, a pincsi szélsebesen rontott ki gazdája lába között, majd fellökvén a férfit.
- Megbolondult ez a kutya!- morgott magában. Kilépett a teraszra, ahol, mint éles penge vágott arcába a hideg szél, s csapkodta arcát a hó.
- Mi a fene baja van ennek a kutyának? - kérdezte magában, majd elindult a bejárati kapu felé. A kis pincsi bőszen ugatva, fáradtságot nem ismerve szaladt ugrálva a kapu egyik végéből a másikba, néha-néha izgatottan visszatekintve közeledő gazdájára.
- Hát ez meg mi?- csodálkozott el a férfi a bejáratuk előtt, hóban fekvő kis test láttán. Lehajolt és egy alig lélegző kicsi kölyökkutyát látott meg a hóban. A pincsi izgatottan ugrált a test körül. Még az amúgy máskor számára félelmetes közelben durrogó petárdák hangjai sem érdekelték, annyira boldog volt, hogy rátalált erre a szegény kiskutyára.
A férfi óvatosan felemelte a kis hideg testet, gyorsan kabátjába bugyolálta, s most már ő is remegve elindult vissza a házba.
Amikor beléptek a meleg szobába, Juli már nagyon várta férjét.
- Nézd, mit talált a kutyánk! Csodálatos, hogy innen bentről így megérezte! - lépett oda Julihoz, majd kabátjából elővette a kölyköt.
-Ó! Istenem! Szegény már majdnem megfagyott odakint! Hogy kerülhetett az utcára? - kérdezte az asszony. Olyan jó lelkű volt, hogy ő nem is gondolta volna soha, hogy vannak olyan emberek, akik egy ártatlan kis élettel bármi rosszat is megtudnának tenni.
- Nem tudom. Ott feküdt a hóban a kapunk előtt. Alig látszott már ki szegény! - válaszolt a férj.
***
Odakint az utcákon tűzijáték világította be az eget. Az emberek az újévet és egymást köszöntötték. Pezsgős poharak koccanása csengett a házakból.
A kicsi kutya még nagyon gyenge és fáradt volt. Lassan kinyitotta a szemét és látta, hogy aggódó tekintetek veszik körül. Szeretett volna megmozdulni, de még nem ment neki. Jól esett számára a jó puha, meleg pokróc érintése és a mellette szuszogó új barát melegsége. Szíve újra tele lett reménnyel. Lehet, hogy megint megtalálta a boldogságot, amelyről nem régen, kint a hideg pusztában, magányosan álmodott? - tűnődött el magában. Vagy még most is csak álmodik - gondolta, de valahol nagyon mélyen vagy talán már nem is annyira mélyen tudta, hogy ez már nem álom, hanem valóság.
Az utcákon és a házakban énekeltek, nevettek az emberek.
Egy kiskutya aludt meleg pokrócba bugyolálva. Mellette pincsikutya szuszogva őrizte álmát.
Vége
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
