Nem nevetek..

Szerző: RéziDátum: 2008. szeptember 17. 22:21

Műfaj: VersCimkék: nem nevetek, közelebb, vidultak, nevettem, forgács, élet, használt, bölcsebb, remény

Használt rendesen az élet,
szilánkok köröttem szerte széjjel,
faragtak kitartóan, sokat,
ki fát vág,forgács is akad.
Néztem az eget,orra estem,
egy virág volt,már majd feledtem,
földön járni,azt kéne rég,
sokszor csábító fent a kék.

Nevettem,mikor mások sírtak,
könnyezett szemem,amin vidultak,
a koldusnak mindig adtam,
szavammal sem fukarkodtam.
Nehezen tanultam,vérzett is fejem,
de a rövidebb út,nem visz közelebb,
kaptattam is felfelé igen sokat,
volt,többször láttam ugyanazt.

Nem nevetek,mosolygok befelé,
ha vidám vagy,szúrhatja más szemét,
már nem segítek unos untalan,
csak,ha a szónak súlya van.
Talán bölcsebb lettem,sokat estem,
ha valaki lent van,azért felsegítem,
néha világítok,ha kell a fény,
mert van,van mindig remény!

2008.09.17. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Veronai (#3915)	2008. szeptember 20. 19:20
Bocsánatot kell kérnem azoktól, kik még nem értik meg, de legalább kérdezték Rézitől. "Miért írsz ilyeneket?" A látást meg kell szerezni, ez nem privilégium. Mint "üveggolyót megkaphatod". Olvass, gyakorold és fogadd magadba az értékeket. A "távolságot", mit érzel, ez által eléred. Törekedj erre. Érdemes... Nem mondhatok mást: Cselekedj!
Válasz Rézi hozzászólására (#3883).

2. Rézi (#3883)	2008. szeptember 20. 06:39
Köszönöm,kérdezték,miért írok ilyet s látom te érted.Az élet nem csak derű és kacagás....,te látsz is.....!
Válasz Veronai hozzászólására (#3878).

3. Veronai (#3878)	2008. szeptember 19. 21:59
Tudod a remény az, mi életet ad akkor is, mikor a lelkünk úgy érzi, hogy nincs miért. Elég fájdalmasan hangzó önvallomás, mely a "kudarcokon keresztül lehet eljutni oda", hogy a reményt mutasd másoknak - című üzenet -, hogy ne adják fel, van egy világító "jel"! Szép és egyszerű. Ezt mindenkinek érteni kell.