Ne olvasd el, ez spam! - - avagy dobd a lomtárba ezt a cikket!
Dátum: 2009. november 29. 11:46Műfaj: ÉrdekességCimkék: spam, reklám, cikk |  |
Igazából szokványos egy reggel volt ez - a kelés utáni elengedhetetlen kávé mellett szörfölgetve a neten ismét csak kiválasztottak rá, hogy átvehessek egy hotelcsekket, amely 14 ingyenes éjszakára jogosít fel 1000 hotelben Európa szerte.
És ismét csak a 100000. látogatója voltam annak a honlapnak, aminek furamód már tegnap is a 100000. látogatója voltam.
Egy, a még csipás szemembe tolakodó ablak biztosított arról, hogy ez is csak nyereménnyel jár. Tíz perc se telt el, és egy másik oldal másik felugró ablaka USA zöldkártyát pottyantott virtuálisan a zsebembe. Lemondó, fáradt ásítással konstatáltam, hogy bizony ez is csak egy szokványos reggel: Háromszor nyertem, pedig még ki se tettem a lábam a lakásból.
De igazából nem is kell - egy megnyitott e-mail szerint fölösleges, hisz "Fizet ha használod", mondja, a honlapra utalva, amit persze ki kell próbálni, hisz ki ne akarna pénzt anélkül, hogy dolgozna érte? A legtöbb ember legalábbis így gondolja, s a mai reklámok láthatóan erre a népszerű vágyra hajaznak. Gondoljunk csak az ismert bedobott katalógusra, melyben szólnak nekünk róla, hogy túljutottunk egy játék xy.-ik fordulóján, mert kisorsolták a nevünk, s bár mi nem emlékszünk rá, hogy beneveztünk volna rá, vagy hogy az előző fordulókon is túljutottunk volna, ragaszgatjuk a matricákat, küldözgetjük az IGEN feliratú borítékokat -vicces, mert ha a NEM borítékot küldjük, akkor is tovább játszunk - és zsebre tesszük a borítékba rakott termék-kocsikulcsot, mint zálogot. Zálogba kapott örömünk talán csak akkor párolog, mikor már kiderül, az utcában lakók mindegyike - valamilyen rejtélyes oknál fogva - megkapta ugyanazt a levelet, mint mi, s kicsi a világ, ők is túljutottak a nevezett fordulón, csupán azzal, hogy léteznek. (Nemrégiben olvastam, hogy valaki sérelmezte, hogy a halott nagyapja is kapott ilyen levelet, tehát már ez sem kritérium.) S utána lemondó tekintettel figyeljük, hogyan grasszál a sok idegen a városban ugyanazzal a kulccsal a zsebében, mint mi. Pedig hát az a mi kocsink, a francba is.
A kéretlen levelek és szórólapok repülnek, sokan a kukára is felírják talán, hogy REKLÁM HELYE, s az e-mailben érkező ún. spameket rakjuk egyből a lomtárba: Idegesítőek, és sokan vannak, gyakran az igazi leveleket is töröljük véletlenül miattuk, s állítólag nem is működnek túl jól (felmérések szerint a célcsoport nagyon rosszul reagál rá)... Mégis jönnek újra, félidőt sem adva szállnak be a kicsikék, ígérve sokat a semmiért, vagy csak semmit a jó sokért, mi meg kattintgatunk tovább kábán a reggeli kávé fölött, mert tudjuk, ha nem töröljük, legközelebb még többen lesznek. Az persze egy dolog, ha csak közlik, hogy nyertünk - tán csak a jókedvünkre hajaznak, gondolhatnánk akár: Hisz milyen szép is ilyen nehéz időkben megvigasztalni az embert, beza’ haver, te igazi nyertes vagy. De megint más a napi kétszer elküldött Viagra reklám, amelyben kvázi az ember teljesítőképességét vonják megint kétségbe. Én hülye meg elkezdek rájuk válaszolni, de a kommunikáció túlontúl egyirányú. Írtam már, hogy 9 éves vagyok, és nemtom' mi az a vi-jag-ra, s írtam már azt is, hogy egyszerűen nem kell, s ne küldjék, újabb névreszóló (Dear Zoltán!) spam erre is a válasz, mint akik nem hiszik el, míg valós bizonyítékot nem mutatok nekik.
Személyes invitálást kapok egy 6-14 éveseknek szóló táborba, s megint csak válaszolok, hogy:
„Tisztelt szervezők!
Megkaptam a részletes tájékoztatót az xy- táborról, ami felkeltette a figyelmemet. Szeretnék részt venni eme táboron, bár nem esek bele a 6-14 éves korosztályba, ami ugyebár ezen kölyöktábor célcsoportja, de úgy érzem, meghívásuknak mégsem állhatok ellen.
Igaziból nem egyedül mennék, vinnék magammal egy kedves barátot is, a füves Tart. Ő sem tartozik a célkorosztályba (18 éves szegény feje), de mivel szociális beilleszkedési zavarai vannak (legalábbis nagyon hasonlók), úgy gondolom az xy-tábor jót tenne neki. Az ő gyerekkorából kimaradtak az ilyen események, és nyilván ez vezetett későbbi zavaraihoz, melyet most kompenzálhatnánk eme happeningel.
Érdeklődnék, mennyibe kerülne a tábor, illetve hogy valóban adnak-e uzsonnát, mint azt a leírásban ígérték. (Tar úr a nápolyit szereti, én inkább a töltött kekszet.) A következő délutáni foglalkozásokon szeretnénk részt venni: kisvonatozás, számháború (kéretik figyelembe venni Tar problémáit a számolás terén, ezért külön kérném, csak 1-4-es számok legyenek, azokat még felismeri.) valamint a táncos vetélkedőn, ahol saját zenére táncolnánk.
Várom megtisztelő válaszukat.”
És így tovább. Válasz persze nincs, de nem is várok, csak némi béke kéne már, meg hogy ne nyerjek mindennap valamit, mert nem bírom ezt a stresszt. Dear Zoltán! - Törlés, lomtárürítés - beidegződés lett ez is, mint a reggeli kávé lefőzése. De a spameknek sose lesz vége, főképp a nyerőseknek, hisz mindenki pénzt akar keresni, anélkül, hogy dolgozna.
S kérdem én: Nem ez az ország legnagyobb baja?
A válaszért kukk ide: www.nemtom.hu
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Egy, a még csipás szemembe tolakodó ablak biztosított arról, hogy ez is csak nyereménnyel jár. Tíz perc se telt el, és egy másik oldal másik felugró ablaka USA zöldkártyát pottyantott virtuálisan a zsebembe. Lemondó, fáradt ásítással konstatáltam, hogy bizony ez is csak egy szokványos reggel: Háromszor nyertem, pedig még ki se tettem a lábam a lakásból.
De igazából nem is kell - egy megnyitott e-mail szerint fölösleges, hisz "Fizet ha használod", mondja, a honlapra utalva, amit persze ki kell próbálni, hisz ki ne akarna pénzt anélkül, hogy dolgozna érte? A legtöbb ember legalábbis így gondolja, s a mai reklámok láthatóan erre a népszerű vágyra hajaznak. Gondoljunk csak az ismert bedobott katalógusra, melyben szólnak nekünk róla, hogy túljutottunk egy játék xy.-ik fordulóján, mert kisorsolták a nevünk, s bár mi nem emlékszünk rá, hogy beneveztünk volna rá, vagy hogy az előző fordulókon is túljutottunk volna, ragaszgatjuk a matricákat, küldözgetjük az IGEN feliratú borítékokat -vicces, mert ha a NEM borítékot küldjük, akkor is tovább játszunk - és zsebre tesszük a borítékba rakott termék-kocsikulcsot, mint zálogot. Zálogba kapott örömünk talán csak akkor párolog, mikor már kiderül, az utcában lakók mindegyike - valamilyen rejtélyes oknál fogva - megkapta ugyanazt a levelet, mint mi, s kicsi a világ, ők is túljutottak a nevezett fordulón, csupán azzal, hogy léteznek. (Nemrégiben olvastam, hogy valaki sérelmezte, hogy a halott nagyapja is kapott ilyen levelet, tehát már ez sem kritérium.) S utána lemondó tekintettel figyeljük, hogyan grasszál a sok idegen a városban ugyanazzal a kulccsal a zsebében, mint mi. Pedig hát az a mi kocsink, a francba is.
A kéretlen levelek és szórólapok repülnek, sokan a kukára is felírják talán, hogy REKLÁM HELYE, s az e-mailben érkező ún. spameket rakjuk egyből a lomtárba: Idegesítőek, és sokan vannak, gyakran az igazi leveleket is töröljük véletlenül miattuk, s állítólag nem is működnek túl jól (felmérések szerint a célcsoport nagyon rosszul reagál rá)... Mégis jönnek újra, félidőt sem adva szállnak be a kicsikék, ígérve sokat a semmiért, vagy csak semmit a jó sokért, mi meg kattintgatunk tovább kábán a reggeli kávé fölött, mert tudjuk, ha nem töröljük, legközelebb még többen lesznek. Az persze egy dolog, ha csak közlik, hogy nyertünk - tán csak a jókedvünkre hajaznak, gondolhatnánk akár: Hisz milyen szép is ilyen nehéz időkben megvigasztalni az embert, beza’ haver, te igazi nyertes vagy. De megint más a napi kétszer elküldött Viagra reklám, amelyben kvázi az ember teljesítőképességét vonják megint kétségbe. Én hülye meg elkezdek rájuk válaszolni, de a kommunikáció túlontúl egyirányú. Írtam már, hogy 9 éves vagyok, és nemtom' mi az a vi-jag-ra, s írtam már azt is, hogy egyszerűen nem kell, s ne küldjék, újabb névreszóló (Dear Zoltán!) spam erre is a válasz, mint akik nem hiszik el, míg valós bizonyítékot nem mutatok nekik.
Személyes invitálást kapok egy 6-14 éveseknek szóló táborba, s megint csak válaszolok, hogy:
„Tisztelt szervezők!
Megkaptam a részletes tájékoztatót az xy- táborról, ami felkeltette a figyelmemet. Szeretnék részt venni eme táboron, bár nem esek bele a 6-14 éves korosztályba, ami ugyebár ezen kölyöktábor célcsoportja, de úgy érzem, meghívásuknak mégsem állhatok ellen.
Igaziból nem egyedül mennék, vinnék magammal egy kedves barátot is, a füves Tart. Ő sem tartozik a célkorosztályba (18 éves szegény feje), de mivel szociális beilleszkedési zavarai vannak (legalábbis nagyon hasonlók), úgy gondolom az xy-tábor jót tenne neki. Az ő gyerekkorából kimaradtak az ilyen események, és nyilván ez vezetett későbbi zavaraihoz, melyet most kompenzálhatnánk eme happeningel.
Érdeklődnék, mennyibe kerülne a tábor, illetve hogy valóban adnak-e uzsonnát, mint azt a leírásban ígérték. (Tar úr a nápolyit szereti, én inkább a töltött kekszet.) A következő délutáni foglalkozásokon szeretnénk részt venni: kisvonatozás, számháború (kéretik figyelembe venni Tar problémáit a számolás terén, ezért külön kérném, csak 1-4-es számok legyenek, azokat még felismeri.) valamint a táncos vetélkedőn, ahol saját zenére táncolnánk.
Várom megtisztelő válaszukat.”
És így tovább. Válasz persze nincs, de nem is várok, csak némi béke kéne már, meg hogy ne nyerjek mindennap valamit, mert nem bírom ezt a stresszt. Dear Zoltán! - Törlés, lomtárürítés - beidegződés lett ez is, mint a reggeli kávé lefőzése. De a spameknek sose lesz vége, főképp a nyerőseknek, hisz mindenki pénzt akar keresni, anélkül, hogy dolgozna.
S kérdem én: Nem ez az ország legnagyobb baja?
A válaszért kukk ide: www.nemtom.hu
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
