vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ne szólj...

Szerző: MagdileonaDátum: 2009. január 03. 13:08

Műfaj: VersCimkék: vallomás, hold, csend

 

Csitt, ne szólj, csak csendesen
nézd velem a Holdat kicsit…
ahogy visszatükröződik fénye rajtad,
arcodon Ő világítja meg saját arcom is.
Kezem a kezedben, szép ez a merengés,
s a csend is meghitt vallomás…
simítsd le arcomról a Hold fényét,
hisz túlárad a fény és nem számít most
égen-földön semmi más,
mert egyszerre látom szemedben
a tiszta, őszinte örömet és az
egyszer eljövendő
elmúlást.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Magdileona   (#6928)

2009. január 04. 17:17

Köszönöm szépen, kedves Erika/Clara!

Válasz clara hozzászólására (#6926).

 

2. clara   (#6926)

2009. január 04. 16:30

Szép vers! Tetszett! clara