Nyár és ősz között
Dátum: 2008. augusztus 26. 14:33Műfaj: VersCimkék: ősz |  |
/Amikor olyan rossz volt elválni tőled!/
Nyár és ősz között
visszanéz az ember,
mi volt, s hogyan,
mi szép volt egyszer?-
és csodálkozik,
hogy újra itt a szeptember!
Olyan zöldek még a fák,
mint nyáron,
ám itt-ott már van
sárga levél az ágon!
Majdnem olyan ez,
mint tavasszal,
csak a madarak búcsúznak
a lanyhuló Nappal!
S az ég is majdnem olyan kék, mint rég
csak az est jön már hidegebb szárnyakon,
és hűvös éjjel folyik be
a még nyitott ablakon!
Álmainkban még a nyár
könnyű, színes képei integetnek,
de reggel, a kelő napsütésnél,
selyem ködön át,
a virágok már más színben énekelnek,
búcsúdalt suttognak
az alig lengedező szélnek!
S búcsúzik minden fa, bokor, a táj.
-bár szívemben örök már rég a nyár-
igaz az őszt én jobban szeretem,
sok minden mi jó volt,
régi őszöknek köszönhetem!
Ősszel még a színek is színesebbek,
a színek, a hangok
különleges érzésekkel visszarepítenek
oda, ahol minden jó elkezdődött egyszer,
honnan azóta is erőt merítek százezerszer,
ott, hol megkaptam egy óriási csodát,
gyöngéd női ujjak érintésén át,
egy szívben, egy lélekben,
melyet megszerettem,
s lelkembe olvasztva
azóta is őrizve, örvendezve viszem !
2006.09.10-12.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
