Nyáron
Dátum: 2008. június 15. 14:44Műfaj: VersCimkék: tengerparton, fövenyen, békés, magány |  |
Meg nem értett,
üres lélekkel
messze utaztam.
A tengerparton,
aholk régen
a béke várt,
eloszlott minden
bánatom.
Hittem, hogy
egyedül nem lehet élni,
csak félni.
Aztán a parti fövenyen ülve
messze a szemhatár
felett
magányos sirály csőrébe tettem
minden rossz gondolatom.
A hullámok egyre közelebb
simogatták napsütötte bőrömet..
A szél a hatalmas víztükör felől
karcolta arcomat,
myomot hagyva azon.
A békés magány nyomát.
Egyedül van,hullám felett
a sirály, a Nap, a szél.
Magányios a kék messzeség,
mégis békés, nyogodt,
mint a lelkem, ha a
hullámokat hallgatom.
Olyan végtelen minden,
s én oly parány a mindenségben.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
