Nyáron
Dátum: 2008. július 10. 15:32Műfaj: VersCimkék: tengerparton, fövenyen, végtelen |  |
Meg nem értett,üres lélekkel
messze utaztam.
A tengerparton,ahol
régen a béke várt
eloszlott minden
bánatom.
Hittem, hogy egyedül
nem lehet élni,csak félni.
Aztán a parti fövenyen ülve,
messze a szemhatár felett
magányos sirály csőrébe
tettem minden rossz gondolatom.
A hullámok egyre közelebb
simogatták napsütötte bőrömet.
A szél a hatalmas víztükör felől
karcolta arcomat,nyomot hagyva azon.
A békés magány nyomát.
Egyedül van,hullám felett
a sirály, a Nap a szél,
és soha nem fél.
Magányos a kék messzeség,
mégis békés, nyugodt,
mint a lelkem,ha a hullámokat
hallgatom.
Olyan végtelen minden,
s én oly parány a mindenségben...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
