Távoli csillag ragyog az égen,

Fénye áthatol a sötétségen.

Tündökölve jelzi a világnak,

Új angyala van az égi királynak.

A földön tovább nem maradhat,

Hívja őt az isteni sugallat.

Egy új világ tárul immár elé,

Hol nincs betegség s szenvedés.

Kicsiny lelke, végre megnyugodhat,

Fájó emlék minden mit hátra hagy.

Ezernyi könny egy meggyötört arcon,

Ne sírj mama, hisz csak alszom.

Elfáradtam ezért szeretnék pihenni,

De szívesen szeretnék veled is lenni.

Csak tudod, most már nem tehetem,

Pedig örülnék, ha fognád kezem.

S rohannánk messze, messze, a réten,

Tudod, csak úgy kéz a kézben.

Közben megállnánk virágot szedni,

S jó nagyokat nevetni.

Sajnos ezt már nem tehetjük,

Többé nem lehetünk soha együtt.

Azért ne aggódj, gondolok ám rátok,

Én innen fentről mindent látok.

Látom, hogy gyász van a szívedben,

Azért ugye látlak még nevetve?

Nem szeretném, ha mindig szomorú lennél,

Nincs is rosszabb dolog ennél.

Tudom mennyire fáj ez neked,

De hidd el, itt nem szenvedek.

Nem vagyok géphez kötve,

És nem fuldoklok minden este.

Szabad vagyok, mint a madár,

Rakoncátlan szív, kinek el az már!

Mama én már annyit szenvedtem,

Meglátod jobb lesz itt nekem.

Meg aztán a nagyi majd vigyázz reám,

Nem kell ám aggódj anyukám.

Lassacskán be kell fejezzem,

Szóltak már elindultak értem.

Hú anya, ezt látnod kéne,

Kinyílt egy kapu, s van olyan fénye!

Mennyi angyal minden felé,

Fehér szárnyakkal repülnek elém.

Csókolom bácsi, igen, én vagyok az,

Értem tetszett jönni igaz?

Merre kell menjek? Ah arra,

Örökké velem leszel drága mama.