Önhittség

Szerző: white lightDátum: 2010. február 03. 10:05

Műfaj: PrózaCimkék: pajzs, isten, ego, önhittség, kard, csata

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember azt képzeli mindent megtehet, mert neki minden sikerül. Ez csak pillanatnyi állapot. Megfoghatatlan.A túl sok siker után bekövetkező bukás pedig mélyebbre ránthat, mintha csak szimplán nem szállsz el.

Önhittség

Az ego néha oly magasra tör, hogy kell egy égi kalapács, ami visszavágja őt a keserű földre. Azt hittem még úgy is nyerhetek csatát, ha kard és páncél nélkül indulok háborúba. Igen, az első pár nyílvessző még meg se súrolt, így azt gondoltam pőre felsőtesttel futhatok azt ágyúnak. Tévedtem, minden csepp vérharag utána tüdőmbe tódul és ráeszmélek, hogy a düh csak arra jó, hogy még több sebet szerezzek. Féktelen őrjöngéssel is csapkodhatok, ha nincs meg a megfelelő pallos, amivel ellenséget zúzhatok szét. Pajzsnak meg ott van Isten, ő majd megvéd, ha fekete varjúhadként rám zúdulnak a lövedékek. Rábíztam magam sokszor az ő gondviselésére, de mindent ő se tud helyettem megoldani. Ha nem tettem meg mindent a cél érdekében magasról zuhantam általában a mélybe, de ő ott volt velem akkor is, hogy legyen mellettem valaki, aki segít, ha elveszettnek érzem magam.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.