Öntudatod ébredésének reggelén
Dátum: 2010. szeptember 16. 21:34Műfaj: PrózaCimkék: fehér, hazugság, becsület, tinta, anya |  |
Öntudatod ébredésének reggelén nőtt rád fehér ruhád, a becsület. Akkoriban előfordult néha, hogy kicsit elkoszoltad, de tanultál belőle, s később már jobban vigyáztál rá.
Öntudatod ébredésének reggelén nőtt rád fehér ruhád, a becsület. Akkoriban előfordult néha, hogy kicsit elkoszoltad, de tanultál belőle, s később már jobban vigyáztál rá. Életed során gyakran kentek rá mocskot mások, de az igazság forrásánál újra tisztára mostad. Eddig megtehetted. A régen még színtelen tiszta vízbe, most tintát öntött ő, ki mindig is élen járt a sárdobálásban. Hiába mártod belé gúnyád, fehér már itt, nem lehet soha. A hazugság tintája a kétely fátyolos színével lepi be ingedet. Az, aki a forráshoz nem jár, nem láthat bele, neki bőven elég, hogy az inged foltokkal van tele. S hogy miért nem kiabálsz, miért inkább a csend? Miért rágod magad egyfolytában ott bent? Miért fordítasz hátat, és miért mész inkább el? Mert őt nem bánthatod, nem harcolhatsz ellene… nem tagadhatod meg, hogy te vagy a gyermeke… mert ő az anyád.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
