Örvény

Szerző: Dittrich PankaDátum: 2008. április 03. 12:55

Műfaj: PrózaCimkék: élet

Utazunk. Képzeletben, álmunkban és a valóságban. A valóság egy pillanat, oly hamar elszalad. A jó és rossz egyvelege ez, az ismeretlen hidege, az ismert melege...

Örvény

Utazunk. Képzeletben, álmunkban és a valóságban. A valóság egy pillanat, oly hamar elszalad. A jó és rossz egyvelege ez, az ismeretlen hidege, az ismert melege. Múlt, jelen, jövő, ami adatik. Utazunk, érzünk, vágyakozunk, elszakadunk. Ölelésünk szerelem, vad szenvedély, ölelésünk búcsú, hideg válás, magértés vagy közöny. Utazunk benne. Rövid és hosszú ez az út. Mindenkinek meg van írva, ezt szokták mondani. De ott a radír. Amit megírtak, ki lehet törölni, át lehet írni. Mindenki maga döntheti el, hogy merre megy. Az út, nem csak egyenes, meredek és lejt. A térkép ugyan segíthet, de sokat elfed. Az út rejtett, előtted sokan használták. Lépted nem azonos az előtted járóéval. Iránytű is segít, ha tudod, merre akarsz menni. Ha a kör közepéről indulsz, végtelen a lehetőséged. Ha lentről haladsz, felfele vezet utad, ha legfelül vagy, lezuhanhatsz. Tudod, hogy mit akarsz, vagy hagyod, hogy sodorjon az áradat? Megérzéseid sokszor segítettek vagy cserbenhagytak, az ellenségeid csapdát emeltek, a barátaid veled haladtak. Bízol, nem bízol, kérdezel, válaszolsz. A világ nem áll meg, a Föld forog. Az idő, a tér, a szívverés mind lüktet, hajt, olyan ez, mint a feldobott labda: elérsz a csúcsig, majd visszapattansz. Körlékek és gátak fognak, szemét és tisztaság kavarog veled. Választhatsz. A tiszta, nem mindig tiszta, csak néha azt hiszed. A szemetet el kell takarítanod. Az utadon megállhatsz, előre- és visszatekinthetsz, ám oldalt is van világ. Megtorpanhatsz, tétovázhatsz. Valami mégis tovább hajt. Nincs megállás. Az örvény felcsap, lecsitul. Eltűnsz benne, újra felbukkansz. Ilyen időben és térben utazunk. Együtt. Valamennyien. De mégis mindenki egyedül. Ahogy te is teszed, épp most, ahogy látlak, ahogy figyellek.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket