Ősz és az élet nevű valami
Dátum: 2008. november 02. 04:42Műfaj: VersCimkék: magány, szerelem, ősz, halál |  |
Kattog a csók,
Tapadnak az ajkak,
Gondolatok nélkül ütköznek.
Őrült a fülem:
Boldogan hallak,
Ahogy nevetsz
s átadod magad az Ősznek.
Hull ezernyi szín a mosolyod fölé,
Alatta kacagva nyúlsz kincsedhez:
Ropog az Ősz: így vagy te az övé
S nem érdekel a természet, hogy miért rendez.
Előttem reszket - úgy érzem - minden porcikád,
Fiatal vagy,
Fiatal vagyok és félek
Az élet nevű valamitől,
Mert imád a hajnal,
Ha felkelek és sétálok a hídon
S megremeg minden,
Ha mögöttem gépek haladnak az ébredező város felé
És ekkor az Ősz újra kínoz,
Mert eszembe jut a szerelem.
2008. november 2. Kecskemét
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
