Őszi szelídülés

Szerző: MagdileonaDátum: 2009. október 04. 14:16

Műfaj: VersCimkék: ősz, természet, számadás

A nyár lassan, észrevétlen
simul rőtarany őszbe,
a falevél reggel még zöld,
alkonyatkor lábam elé hullik
sárgán és pörögve.
Hajnalban még sötét ablak
ásít kómás képemre,
s egyre korábban
közelít az este, gyengülő
napsugarakban a fák
hosszabb, mind hosszabb
árnyékokat vetve
tűnnek elibém.
Szeretem az őszt.
Megnyugvásom és békém
ez évszak, csendesít...
természethez szelídülés,
melankólia és emlékezés,
készülődés és lassan számadás
az évről, mérleg - mit hozott
és vitt idénről, mi a ráadás,
mit tettem meg, mit mégsem,
és miért igen vagy miért nem...
- feketék, fehérek, rosszak és jók -
magamért vagy valakikért...
gondok és örömök...
mennyivel lettem én magam
kevesebb vagy több...
Az év végéhez közeleg,
az élet egyre csak fogy.
A gyertyám még ég,
bár néha már didereg.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Magdileona (#13203)	2009. október 06. 22:04
Örülök, ha sikerült valamit átadni...:) Szeretettel: M.
Válasz Jocc36 hozzászólására (#13200).

2. Jocc36 (#13200)	2009. október 06. 21:56
Nekem igaz nem kedvencem az ősz, sőt valahogy elsőként a fájdalmas elmúlás, a kopár semmi ... tudom értesz.. jut eszembe, de ahogy leírtad ,az melegséggel áraszt Szeretettel j.


3. Magdileona (#13196)	2009. október 06. 20:11
Én köszönöm, hogy olvastál. Örülök, ha tetszett.:)
Válasz Jancsó Katalin hozzászólására (#13191).