Párbeszéd ISTEN és EMBER között

Szerző: Ryan TurnerDátum: 2008. június 04. 12:07

Műfaj: VersCimkék: abszurd

EMBER:
Testem ronggyá szakadt, vágyam Feléd emel!
Gyarló ember mivoltom Téged megérdemel?

ISTEN:
Az Élet küldetés, bátor Kalandorom!
Hogy’ teljesítetted, firtatni nincs okom.
csiszolt kristály-valódnál nincs értékesebb:
általad gazdagabb s hatalmasabb az EGY.

EMBER:
Leéltem éveim Téged félve, vakon,
gyötrelmeim Neked alázattal adom…

ISTEN:
Nem kértem szenvedést, mi fájt, Te vetted el,
földi világodban Magad rendelkezel!
Adtam játszóteret, hogy alkoss, tetterőt,
boldog esélyeket, s társat melléd, a Nőt.

EMBER:
Uram, mondd, hogy’ lehet, mi szép volt, oly kevés?
Társaim és a Nő okozta szenvedés
keserű ízekkel terhelte nyelvemet,
s bűnbe taszították rég tiszta lelkemet.

ISTEN:
Bűntudatod csalárd! Sátánnak műve az!
Öröm világában a lázadó Kamasz
sötét eszményeit kajánul hirdető,
elhitetésben nagy, világtalan Erő.

Nincs bűn, csak félelem, talajvesztett tudat,
mikor a rengeteg takarja az utat,
nincs másik Én, csak Te, léted tükörszoba!
Lépj ki a fényre hát, önbüntetés hona!

EMBER:
Uram, sebem heged, szavad mohón iszom,
látnom nagyságodat, véghetlen oltalom!
Ölelésed gyönyör, de most, hogy értelek,
visszaengedsz-e még?! Várnak az Emberek…

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Ryan Turner (#1085)	2008. június 08. 17:41
Kedves Gy?z?! Köszönöm értékelésed és olvasásod! :) Üdv: Ryan
Válasz Kardos Győző hozzászólására (#1021).

2. Kardos Győző (#1021)	2008. június 04. 19:11
Itt egy ötös!