vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Pillanat

Szerző: Molnár ZsoltDátum: 2010. április 08. 11:41 Műfaj: VersCimkék: vers, szerelem

Csak a pillanat, mi épp úgy mutat,

Semmibe libbenő pókfonal pillanat,

Ablaknál vergődő pillanat,

Keresve épp kiutat,

Kába kőfalak, poros belváros,

Mímeli az ébert, - az Álmos,

Mint a pillanat, mi kézről – kézre ad,

Most is itt egy épp elhalad,

Pislogok, - Úgy marad,

Amint épp múlik a következő,

A kapuban felejtett csók,

Mégegyszer ölelkező,

Gallértűrt pillanat,

Elfordít kulcsokat,

Kiles, - letörli páraarcomat,

Felejthető pillanat,

Mint árnyakat,

Ejt sötét vattái közé,

Az alkonyat,

 

Millió pillanatból összeállt,

Gyorsvonat visz tovább,

Ablakaiból tudni a többet,

S lenni ettől még ostobább,

Te sem látod a pillanatot,

Egyedül, üresen kongani,

Ahogy dél üti a nagyharangot,

Nem látod egymagamban,

Hogyan állok,

és szólítom meg önmagam,

Mert menni kell,

És még annyi utca van,

Mind hangból összeállt szó,

Menni kell! – érteni a pillanatot,

Ahogy lovak értik a szíjabrakot,

Öltöm magamra nyájas arcom,

Üresre mert mellkasomból,

Könyököl ki szorongó kudarcom,

Taszítok magamon,

Hajtó és jószág,

Egy a hangom,

Én a Rend vagyok!

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.