Pillangó

Szerző: MagdileonaDátum: 2008. november 29. 14:27

Műfaj: VersCimkék: pillangó, lepke, szárny, öröm, könny

Színes kerti virágok közt
guggoltam gyermekként
lélegzet-visszafojtva,
s a pillangó nem sikoltott,
mikor összecsippentettem,
szárnyaihoz kapva győzedelmesen.
- Megvagy - kiáltottam boldogan -,
ne félj, elengedlek, csak egy
kicsit még hadd gyönyörködhessek!
Ám eleresztve meseszép szárnyai
hímpora ujjaimra tapadva
mintha csúfondárosan kérdezte volna:
- Megérte? Ha ujjad fogja szárnyát,
úgysem láthatod, mi van alatta,
akkor hát mi értelme volt?
Lepkém többé nem szállt,
csak sebzett madárként poroszkált
boldogtalanul a porban tovább...
Örömöm, amilyen gyorsan jött,
olyan hirtelen semmivé vált,
a visszafordíthatatlanság
könnyei égettek, szívem sajgott, fájt...
A tanulság örök. Csak nézni,
de érinteni soha az élet sok csodáját!
Mert vannak dolgok, melyeket
nem birtokolhatsz,
csupán látványától,
s az érzéstől, mit általa átéltél,
lehetsz csak boldogabb.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Magdileona (#6137)	2008. december 03. 06:43
A fejtegetés helyénvaló... A bántás nem. Természetesen gyerekkorban sem annak lett szánva, de ez így sikerült. Köszönöm a hsz.-t. Üdv: Magdi
Válasz Veronai hozzászólására (#6134).

2. Veronai (#6134)	2008. december 03. 01:08
Pille. Szárnya sebezhető, mint életünk. Bár sokan nem gondolják, hogy ha egy lelket érintünk, miként sebezhetjük. A lélek ugyanolyan, mint egy lepkeszárny. A durva fogás, megöli. A cirógatás az, mi nevelteti. A kérdés az: Mi helyes? Meg sem própáljuk? Vagy érdemes. A lelkeknek meg van a helyük. A pillangók is repülnek. Nem bántani.. Szeretni... Üdv: Veronai