Piroska és Wolf (Egy mese énszerintem)
Dátum: 2008. június 12. 09:02Műfaj: NovellaCimkék: novella, mese |  |
Egy hirtelen gondolattól vezérelve ez a mese született a Piroska és a farkas című mindenki által jól ismert meséből. Egy kicsit modern, de ez a mai világ meséje.
Piroska és Wolf (Egy mese énszerintem)
A lány ismét egyedül sétált a sűrű erdőben. Nem félt már, mint eleinte, gyermekkorában. Most már magabiztosan haladt az erdei ösvényen, s akár becsukott szemmel is odatalált volna a nagymama házához. A lány huszonegynéhány éves volt, hosszú fekete haja derékig ért, fejére koponyás kendő kötött, fekete szemfesték a szemén, fekete rúzs csillogott ajkain, fekete motorosruha fedte testét, szóval csupa feketeség volt az egész nő. Az egyik kezében hűtőtáskát, a másikban bukósisakot cipelt és Piroskának hívták. Motorral jött, de azt kint hagyta a parkolóban, mert nem igazán szerette volna összekarcolni az ágakkal ezen a szűk ösvényen, no meg vannak igen meredek részek is az úton. Egy héten háromszor jön ki az öreg, és beteg nagyihoz az erdei házába, és hoz neki élelmet. Most is vidáman lépkedett a házikó felé, egy tankcsapda dalt dúdolgatva magában, és most sem vette észre a farkast, ami figyelte őt, mint mindig. Már tudta mikor jár erre a lány, és ő mindig itt várta. Szerette nézni őt, talán megigézte ennek a két lábon járónak a lénye, no meg talán egy kicsit az anyjára emlékeztette, aki egy gyönyörű szép fekete farkas volt. Tőle kapta a nevét. Wolfnak hívták, s valamiért nagyon büszke volt rá.
Történt egyszer, hogy Wolfra szűkösebb idők jöttek, és nem igen jutott táplálékhoz, s lassan kezdett megőrülni az éhségtől, de a lányt így is látni akarta. Elbandukolt hát az út mellé és várta őt. A lány meg is érkezett, de most másnak látta őt, az éhség elvette az eszét, és most csak húst látott. Mikor Piroska elhaladt előtte, Wolf egy hangos mordulással megindult, és törtetni kezdett a bokrokon át feléje. A lány megfordult a hang irányába, s már csak azt látta, hogy egy farkas vetődik felé, és a földre dönti őt. Teljesen ledermedt a félelemtől. A farkas ott vicsorgott fölötte, nyála a lány dzsekijére csorgott. Wolf már nem tudott magán uralkodni, és tépni kezdte a lányról a ruhát, aztán egy pillanatra abbahagyva a marcangolást Piroska szemébe nézett! Ő még nem tudta, de örökre elveszett abban a tekintetben. A félelem mintha eltűnt volna, s most csak valami leírhatatlan fény ragyogott azokban a szemekben. Most Wolf dermedt meg egy pillanatra, de aztán magához is tért, és lemászott a lányról, aztán, mintegy bocsánatkérésként, megnyalta a lány kezét. Piroska összeszedte magát, és felült törökülésbe, Wolf pedig leült a lánnyal szemben. Egy darabig szótlanul nézték egymást, aztán Piros törte meg a csendet.
-Mit akarsz tőlem te nagy dög? Mi a francot akarsz? Éhes vagy? Én nem vagyok kaja, ne nézz engem grillcsirkének! –mondta az őt értelmesen bámuló farkasnak, aki eztán egy kicsit közelebb ült hozzá. - Na rendben! Keresek neked valamit.
A lány kinyitotta a hűtőtáskát, és kotorászni kezdett benne. Az egyik szál kolbász akadt a keze ügyébe, amit először meg akart felezni, de aztán nagyvonalúan a Wolf elé dobta az egészet, aztán végignézte, hogy hogyan falja fel a farkas a kolbászt, szinte pillanatok alatt. Miután végzett az evéssel, oda ballagott a lányhoz, ismét megnyalta a kezét, aztán megfordult és berohant az erdőbe. A lány is összekapta magát és folytatta az útját a nagyihoz.
Ez után az eset után Piroska és Wolf egyre közelebb kerültek egymáshoz. A farkas már közvetlen az út mellett, várta a lányt, nem pedig a bokrok között rejtőzve, A lány pedig mindig gondolt a farkasra is bevásárláskor, s mikor találkoztak, mindig szánt rá egy pár percet, hogy foglalkozzon vele, és megsimogassa őt.
Egyszer, mikor Wolf éppen a lányra várakozott, odaballagott mellé, egy farkastársa.
- Látom szépen a két lábon járó bizalmába férkőztél. Mikor akarod őt széttépni és felfalni? Ha kell egy kis segítség, csak szólj, de akkor osztozunk a zsákmányon. –mordult oda a másik farkas Wolfhoz.
- Menj a fenébe! Nem kell tőled semmilyen segítség! A szemed pedig vedd le a két lábon járóról, mert átharapom a torkod! – vicsorgott rá Wolf a farkasra, aki jobbnak látta, ha odébbáll, de még visszaszólt.
- Jól van! Akkor egyedül vadászok.
Wolf valami rosszat sejtett, és úgy gondolta, jobb lesz, ha most követi végig a lányt, egészen a házig. Meg is érkezett Piroska, de pörgessük fel az eseményeket. Puszi, puszi, kolbász, simi, simi, puszi puszi. És aztán a lány elindult a nagyi házikójához, a farkas pedig tisztes távolból követte őt. Mikor Piros odaért a házhoz, bekopogott, és benyitott. A földszint üres volt, ezért felment az emeletre, hátha a nagyi ágyban van. Ott is volt. Ott feküdt az ágyban, tágra nyílt szemekkel, és hangtalan sikításra tátott szájjal
- Szia nagyi! Meghoztam a hűtőtáskát, tele sok-sok finomsággal! –mondta Piri a nagyinak, de az nem válaszolt, s közben az is feltűnt neki, hogy olyan furán néz ma ki a nagyika, hát fel is tett neki egy pár kérdést.
– Nagymama, miért olyan nagy a szemed? –kérdezte, s mivel nem kapott választ, folytatta a kérdezősködést.
- Nagymama, miért olyan nagy az orrod? – tett fel egy kérdést megint, de semmi válasz. Még egy kérdés.
- Nagymama, miért olyan nagy a szád?
Na ekkor, valószínűleg a sok hülyeséget megunva előugrott az ágy alól a farkas, leterítette Piroskát, és tépni, marcangolni kezdte őt. A lány sikítozni kezdett, amit meghallott Wolf és már rohant is szélsebesen be a házba, és fel az emeletre. Felérve egy pillanat alatt felmérte a helyzetet, azonnal a másik farkasra vetette magát, és vad dulakodásba kezdtek. A lány csak sikítozott tovább, s ezt meghallotta egy közelben mászkáló vadász, aki azonnal lekapta a válláról a puskát, s már rohant is a hang irányába.
Wolfnak kemény, és fájdalmas küzdelemben sikerült maga alá gyűrnie a másik farkast, és azonnal át is harapta a torkát. Ekkor rontott be a vadász a házikóba, s a puskáját célzásra tartva indult az emeletre, s fölérvén amint meglátta a farkasokat, már lőtt is. Wolf jobb hátsó lábába éles fájdalom hasított, s torkát hangos nyüszítés hagyta el. Azonnal megfordult, és a vadász mellett sikerült eliszkolnia, és kirohanva a házból bevetette magát az erdőbe, s a vadász hiába rohant utána, és hiába lőtt a farkas után, már nem találta el. A Nagyi meghalt, Piroska egy pár harapással megúszta, és Wolf is megmaradt. Továbbra is várta a lányt, aki mivel hálás volt a farkasnak, hogy megmentette őt, el is ment a farkashoz a szokott időpontokban, s vitt neki egy kis eleséget, meg egy kis szeretetet. Ez így ment egy jó ideig, aztán egy nap Wolf hiába várta a lányt, nem jött. Piroska férjhez ment, és elköltözött messzi vidékre. A farkas keservesen vonyított bánatában minden nap, s továbbra is várta a lányt. Már vadászni sem tudott, elhagyta az ereje. Ősszel pusztult el, miközben leste az utat, ahonnan a lány jönni szokott. Tetemét lassan betakarták a lehulló falevelek.
Gábor, úgy gondolta, hogy egy kiskutya megfelelő ajándék lesz a felesége, Piroska névnapjára. Ki is választott egy szép malamut kölyköt, s már vitte is haza boldogan. Tudta, hogy Piri örülni fog neki, mert nagyon szereti az állatokat. Leparkolt a ház előtt, átszaladt a kocsi másik oldalára, kiemelte a kutya kölyköt, és gyorsan berohant a házba, s a nappaliban letette a kiskutyát, aztán elindult megkeresni a feleségét. Piroskát a konyhában találta meg, éppen az ebédet főzte.
- Szia Egyetlen Kincsem! Hmm! Milyen finom illatok terjengnek itt! Biztos megint valami fenségeset fogunk ebédelni! Mondtam ma már, hogy szeretlek? Gyere Szerelmem, van egy meglepetésem. – mondta Gábor, s már húzta is a kézen fogva a nappali felé Piroskát. – Boldog névnapot Szerelmem! Ez a tiéd!
- Ó! Nagyon köszönöm Drágám, nem kellett volna! De mi is az ajándék?
Piroska körülnézett a nappaliban, de nem látott semmi újdonságot. Aztán a kis kölyök elődöcögött az egyik fotel mögül. A lánynak hirtelen fülig szaladt a szája, aztán megfordult, a férje nyakába ugrott, és összevissza csókolta őt. Aztán oda sietett a kölyökhöz, leguggolt hozzá, két kézzel átfogta, felemelte, és az orrát a kutya orrához dörgölte.
- Adj neki valami nevet Szerelmem! Ugyanis még nincs neve! – mondta Gábor.
Piroska egy rövid ideig gondolkozott, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve ezt mondta: - Te kis kölyök! Legyen ezentúl a neved Wolf!
A kölyök meglepődött. Nem a név hallatán, mert azt nem értette, de ismerős volt neki valahonnan ez a lágy, kellemes hang, és a két lábon járó is. De nem tudta, hogy honnan.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
