Pokolba kívánlak

Szerző: MűvésznőDátum: 2008. november 30. 21:45

Pokolba kívánlak

Süvít a szél,

Zajognak a redőnyök,

Autók suhannak

S elmúlnak a gondolatok.

Elhagytál.

Megcsaltál.

S nincsenek fájdalmaim,

Csak lőtt seb a szívemen,

Amin tátong a Folt,

S nem múlik, csak

Gyűlik a fájdalom.

Ellep a Hold,

Magába ránt az Éj,

A süvítő hideg Északi szél.

S nincsenek válaszok,

A kérdések elmaradnak,

Nem akarom, hogy tudd

A pokolba kívánlak.

Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. clara (#6909)	2009. január 04. 09:22
Szomorú,szép versedhez gratulálok! Remélem,hogy ez az érzés már a múlté! clara


2. Wolfy (#6140)	2008. december 03. 09:46
Hát pont ugyanitt tartok én is :( De inkább előre nézz, a remény előtted van a fájdalom mögötted :)


3. Veronai (#6131)	2008. december 03. 00:43
Megcsaltál.... Mit mondhatnék, mikor csak annyi, nem Ő az igazi. Sok ember azt hiszi, hogy a lépcsőfok, mire rálépett az a jövő. Senki sem kell, hogy alapjában tudja, hogy élete sorsa, miként történhet. Nem egyszerű. Még is filozófia. Van. Létezik olyan ember, kit őszintén szerethetsz. Van. Meg kell keresned! ...és ne félj... Szeretheted őszíntén. Üdv: Veronai


4. Művésznő (#6122)	2008. december 02. 16:06
akit idáig mindennél jobban szerettem.-bocs elírtam.
Válasz Veronai hozzászólására (#6105).

5. Művésznő (#6121)	2008. december 02. 16:06
Hát nem egyszerű szinten megutáltam valakit,akit idáig utáltam...de több seb szerzéséhez inkább nem próbálok ki semmit,majd jön másik egyszer-vmikor!
Válasz Veronai hozzászólására (#6105).


6. Veronai (#6105)	2008. december 01. 23:19
Kezd érdekes lenni a dolog. Más volt a hang és a szólam, még kicsit régebben. Most kemény a hang, most nem árnyaltabb. Most határozott. Tán rájöttél? Az élet ilyen? Nem akarlak bántani. Félre ne érts. A lelked az, mi kipróbálhat mindent. Ne félj. Élj. Tégy meg minden olyat, mit azt hitted, tilos...