Pokoli Tánc
Dátum: 2008. május 17. 21:25Műfaj: VersCimkék: vers, élet, küzdelem, pokol, előadás, fájdalom, szeretet |  |
Mikor táncolok majd a pokolban
s az angyalok fentről nézik,
Te jutsz majd eszembe:
Minenki ebben bízik...
Hogy az, akit gyöngyözőn szeret,
fentről figyel,
még akkor is, ha csupán,
a Pokol Táncára ügyel
De az a tánc - bizony!
Elkísér egy léten át,
nézheted, ha gondolod,
viszont hamar elunnád!...
Nekem sajog a lábam,
oldalam szúr, feszeget,
megállnék, hogy a hajamba,
ép s új szallagot tegyek.
De ez a tánc örök,
A Pokol maga a létezés,
éjjel-nappal járjuk,
s az időbe nem fér kétkedés.
Ha erős, biztos a lábad,
akkor is, ha épp nehéz a lépés,
ha hajad könnyen szállhat,
s nincs félrenézés:
Akkor ékes a tánc,
jutalmul járhatod ismét,
ne csüggedj, hisz egy biztos;
páholyból nézheted az előadás végét!
És ha Te fentről, mégis úgy döntessz,
hogy táncolsz,
jól gondoldd meg még,
Nem Életre, hanem egy Létre szól!
Soel Ieza
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
