Pólusok
Dátum: 2008. március 28. 12:16Műfaj: EgyébCimkék: nők, csevegés |  |
– Zitus, mondd csak, mióta is vagy te egyedül? A kérdés kissé fejbevágott. Egyik barátnőmmel iszogattunk épp egy hangulatos kis kávézóban, amit nemrég fedeztünk fel.
Épp a forró csokimat kavargattam, és valami egész másról beszélgettünk, amikor hirtelen villámcsapásként hasított bele az éterbe Kitti kérdése.
– Ez a kérdés meg honnan jött ilyen hirtelen? – kérdeztem vissza, teljes meglepettséggel.
– Mióta ismerlek épp csak futó kapcsolataid voltak, kíváncsi vagyok, hogy viseled az egyedüllétet.
Szerettem Kittit. Az egyik legjobb barátnőmmé avanzsált az évek során, és ezt pont az őszinteségének, karakánságának köszönhettem. Sohasem írta körül a dolgokat, egy ösztönösen jól irányzott lövéssel talált bele mindig a dolgok közepébe.
– Az a Robi gyerek volt a legutolsó hosszútávú nem?
– Nos igen – tűnődtem el egy perc erejéig –, azt hiszem ő volt a legutóbbi, aki komolyabb érzelmeket volt képes kiváltani belőlem.
– Az meg hogy lehet?! – kérdezett vissza a barátnőm döbbenten. – Hisz azóta nem is egy sráccal találkoztál már! Tudod, én valahányszor megismerek egy helyes fiút, mindig egy kicsit beleszeretek, tudod, az a „gyomromban a pillangók” érzés!
Igen, Kittire ez teljesen jellemző volt. Sohasem tudtam napirendre térni efelett, így most is egy kissé csípős megjegyzésre futotta tőlem.
– Igen, és valahányszor beleszeretsz egybe, a szíved egy kis darabja is rendszeresen vele hal.
Felnézett a forró csokiból, és őszintén érdeklődő tekintettel a következőt kérdezte:
– Zita, te mitől félsz pontosan?
Már megint bele a közepébe, és ezzel ő is tökéletesen tisztában volt.
Nem olyan rég volt egy beszélgetésünk, ahol tipikusan nők módjára kielemeztük a férfiakat, és általuk önmagunkat is. Felért egy pszichológusnál eltöltött délutánnal.
Kitti szerint nem tudok igazából megnyílni a férfiak előtt, a bizalmatlanságom riasztja el őket, míg én arra jöttem rá, hogy ő a vidámságával, a bohóságával védi magát, számára a legfőbb igyekezet az, hogy szeretetreméltó kislányként tekintsenek rá, mert véleménye szerint az oltalmazó férfiszerep minden pasi számára vonzó játék, és nélkülük egyáltalán nem képes meglenni, Kitti talán túlzottan is társas lény.
– Az a te bajod, hogy nem tudsz lazítani. Mindig a legelején eldöntöd, hogy az aktuális fazon épp mire kell, havernak, barátnak, vagy jelöltnek, nem adsz lehetőséget nekik arra, hogy esetlegesen bizonyítsák, egy másik szerepben sikeresebbek lennének. Könnyedebben kéne kezelned az egészet.
– Kit, te olyan egyszerűen látod, neked egy színes körhinta ez az egész párkapcsolatosdi. Bevallom egy időben irigyeltelek érte, de amikor látom, hogy milyen mélységekben éled meg az általuk okozott fájdalmat, mindig úgy vélem, ez is csak jó példa arra, hogy továbbra is komoly szűrőt alkalmazzak.
Kitti itt kiakadt.
– Csajszi, te nem szűrőt használsz, hanem egy erődöt húztál magad köré!
No, megint a szokásos fal téma, hallottam ezt már jópárszor boldog boldogtalantól.
– Igen, már megint a szokásos fal téma – folytatta, mintha csak gondolatolvasó lenne –, csak az a gond, hogy amíg nem fogod fel, valóban körbebástyázod magad az érzelmek „támadása” ellen, addig lerombolni sem fogod tudni, a pasik pedig előbb utóbb megunják a faltörő kos szerepét.
Már nem számoltam Kitti találatait. Tökéletesen igaza volt.
– Nézd Zitus, a munkádban utólérhetetlen vagy, sikeres a hobbidban is, a karriered egyre feljebb ível, de mindezeket csak pótlékként használod, figyelemelterelésként, hogy ne a magánéleteddel foglalkozz.
– Kit, nem azt mondom, hogy nem foglalkoztatnak a férfiak, vagy hogy ne lenne igényem párkapcsolatra, de ha egyszer anélkül is jól érzem magam a bőrömben? Szerencsés passzban vagyok, és tudom élvezni pasik nélkül is.
Erre most ő nem tudott mit mondani.
– Tudod, én ezt irigylem benned. Én meghalnék, ha nem lenne körülöttem folyamatosan legalább 2-3 srác, ha nem lenne senki, aki tenné a szépet, aki érzékeltetné velem, hogy Nő vagyok – felelte barátnőm.
Volt közöttünk pár év korkülönbség, ő a húszas éveinek legelején járt, de sokmindenben egyezett a véleményünk, jópár dolgoról meglepően éretten gondolkodott. Gyorsan fejlődött, fogékony volt mások gondolataira, így tudtam, nem kell túlragoznom a válaszaimat, hogy megértsen.
– Kit, egy nő férfi nélkül is képes nő lenni. A függés nem ad önbizalmat, nem gyarapít sem testileg, sem lelkileg, csupán annak illúzióját kelti. Tudod, szerintem ha teljesen rendben vagy magaddal, ha jól érzed magad, és örülsz annak, aki vagy, akkor jön el az ideje annak, hogy másvalaki is kiélvezhessen téged, az egyéniségedet, önmagad teljes valóját. És cserébe ő is tudatalatt hasonlóan cselekszik majd, nem elvenni fog, hogy önmaga egóját duzzassza, hanem adni, mert attól érzi majd magát többnek. A körkörösség pedig gyönyörködtet, s a dagály végül mindent képes elmosni.
Kitti elmosolyodott, majd közölte, hogy lassan indulnia kell, mert találkozik Ákossal.
– Új szerzemény – kacsintott rám vidáman.
Nem tudtam megállni nevetés nélkül, hisz ezért szerettem őt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
