Régi úton
Dátum: 2009. április 22. 09:09Műfaj: VersCimkék: emlékezés |  |
Régi úton
Ma azon a régi úton jártam
Pityuval újra,
és boldog voltam és szomorú,
hogy fiatalabbak már nem leszünk,
s az álmaink, miket akkor ott
álmodtunk, már elmentek mellettünk!
Hasított a kerékpár a szélben
az őszinek tűnő délutánban
és az emlékek jöttek hozzánk
egyesével sorban!
Minden fa és útkanyar
régi ismerősként üdvözölt
az emlékeink súlya alatt
még a könnyű zöld sás is sorra dőlt!
És én csak néztem az életem,
hogy akkor mi volt,
és most mi lett,
vérzett a szívem
s nehezebbé vált nyakamban
a kis aranyfeszület!
A folyóhoz értünk
megálltunk a hídon.
De sokat néztük a Hernádot
a régi napjainkon
és mennyit álmodoztunk felette,
oly szabadok voltunk
egyre csak szállt a széllel
régi délutánokon furcsábbnál
szebb gondolatunk!
Most minden olyan más lett!
Más lett, mint rég!
Régen más volt, mint most!
Most súlyként nehezedtek ránk
az emlékek
és eljöttek régi szerelmeink
kik akkor nekünk
a mindent jelentették
de lassan lassan
mindegyik lenyomatát szívünkben
a múló idő porai belepték!
Mentünk a régi úton
és ő vezetett minket,
tudta ő jól emlékeinket
s tudta régi lépéseinket.
Tudta, hogy hol állunk meg mindig
és a kerékpárt az emelkedőn
hol és meddig toljuk fel,
tudta, mert sokszor látta,
hogy a fejünket éppen és ott
merre fordítjuk el!
Sokszor látott minket
beszélni képtelenségeket,
és érezte azokat az álmainkat,
mik már akkor megelőztek minket!
De látta, hogy ott, akkor
mily szabadok vagyunk,
és most azt látta, hogy kissé
megkopott fiatal szárnyunk!
S ahogy közeledtünk haza,
úgy jöttünk vissza a mába,
úgy húzódtak vissza emlékeink
a múlt ölelő homályába!
És olyan rossz volt tudni,
hogy fiatalabbak már nem leszünk,
s hogy ugyan úgy, mint akkor rég,
már csak azokban az emlékekben létezünk!
2008.08.10-12.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
