Rekviem egy porszemért
Dátum: 2008. március 27. 05:19Műfaj: PrózaCimkék: panelház, kádárjános, öngyilkosság |  |
A porszem….nézi a „poggyász:Kádár János” című műsort. Sokaknak történelem, neki az élete nagy része. Mondhatná, dögunalom, mégis inkább azt gondolja, sokaknak biztonság. Igen, ketrec…”a legvidámabb barakk”, a diktatúra, börtön. Bár Ő ezt nem érezte. Utólag, most tudja, mert sokan mondják.
A porszem….nézi a „poggyász:Kádár János” című műsort. Sokaknak történelem, neki az élete nagy része. Mondhatná, dögunalom, mégis inkább azt gondolja, sokaknak biztonság. Igen, ketrec…”a legvidámabb barakk”, a diktatúra, börtön. Bár Ő ezt nem érezte. Utólag, most tudja, mert sokan mondják. Az volt azoknak, akik igazán szerettek volna szárnyalni. De Ő nem szerettem volna. Csak egyik napról a másikra, csak az albérletből egy szükséglakásba, majd egy igazi lakásba. Pontról pontra, lépésről lépésre. Azt sem tudta, hogy volt III/3, sőt azt sem érezte, hogy figyelték, ha figyelték. Csak élt, és igazán pórias tervei voltak. Kocsi, kert, tanulás, majd utazás. Sokat dolgozott és azt gondolta, hogy szépen, lassan minden álma megvalósul. Végül így is történt. Ja és persze lopott is. Az irodából ceruzát és papírt a gyerekeknek. Persze ez nem ment simán, csak egy kicsit szégyenkezve, enyhe lelkiismeret furdalással. Bár senki nem volt, mégis, tőle is kerek volt a világ. Most, hogy ott sorakoztak orra előtt a befizetetlen csekkek, és üres volt a hűtőszekrény, csak egy pillanatra gondolt vissza. Hirtelen porszemnek érezte magát. Porszem volt, amelyet hirtelen felkapott, és a tizedik emeleti lakás ablakából az aszfaltra fújt a szél.
