Repülőorvosnál
Dátum: 2008. május 12. 09:27Műfaj: ÉrdekességCimkék: pilóta, félmeztelenre |  |
Tizenhat-tizenhét éves voltam, harmadéves a Petőfi Sándor fiú reálgimnáziumban, tanintézetünket felkereste egy marcona katona a célból, hogy pilótanövendékeket toborozzon.
Egészségügyi vizsgálatra kellett mennünk, a Róbert Károly körúti Katonai Kórházba. Ültünk háttal a folyosó falának vagy tízen, várva, hogy szólítanak a Röntgenbe. Kijött közben egy fiatal, húsz év körüli leányzó, jó alakját valósággal felvonultatta tökéletes lábain, fitos orrát föltartva haladt el előttünk, bezsebelve csodálatunkat, melynek epedő sóhajok közepette a következő megnyilvánulásokkal adtunk formát: "Ha egyszer egy szellő rásegítene...!"; "Jézus, ne hagyj el!"; "Doktor úr, őt írja majd fel nekem!". Aztán egyszercsak kipattant az egyik ajtó, a leányzó jelent meg, ránkparancsolt: "Oda menjenek be, vetkőzzenek félmeztelenre, majd lépjenek tovább, és ott meg a lepedő előtt sorakozzanak fel egysoros vonalba!" És durr, becsapta az ajtót. Úgy tettünk, ahogy parancsolta. Hallottuk a tök sötétben a lepedő mögül, hogy : "Úgy, egy kicsit most a jobb vállát nyomja előre, úgy. Köszönöm.Elmehet. Gizus, bejöttek a repülősök?" "Igen, doktor úr." "Szólítsa őket majd, névsor szerint!" Gizuska a lepedőt kissé félrehajtva előlépett, egészen pontosan elénk, a félhomályban szemrevételezett minket, majd nagyot sikoltott, és ájultan majdnem a földre zuhant, de azért mégsem, hanem sikerült a lepedőbe belekapaszkodnia. Mindezt nem értettük, ma sem értem, mert mi úgy álltunk ott, ahogy ránkparancsolta, félmeztelenül. Zakóban, ingben, nyakkendősen.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
