Rondo

Szerző: ArkhipélagoszDátum: 2008. június 12. 22:49

Műfaj: VersCimkék: menedék, biztonság

Rondo

Olyan közel tapadsz testemhez, mint a tárgyak szorulnak,
Karunk külső felülete összeér, támasztalak, mintha rosszul lennél,
Így járunk egyhelyben, az évszakok jönnek sorban, akár a bábjátékon,
Papírmasé hajnal, céltalan, a katarzis elmarad, még állok a lábamon,
Minden pillanat, mint a megelőző, szobákra bontom biztonságom,
Úgy érzem, felmegyek, de csak nézem aranybarna színedet,
Tágítsuk ki a teret, csembaló tollait kitépte az élet, titokban rád nézek,
Feldíszített kultusztárgyként tisztelnélek,
Állatkerti hattyú vagyok, ahogy toporgok a sárban,
Szárnyam kitárom, ellenszenves az udvariaskodásom,
Ketrecemet veled elhagynám, a menedéket tőled várom.