S az Isten megteremté a földet...
Dátum: 2008. március 27. 20:39Műfaj: EgyébCimkék: egy, másik, tanmese |  |
A telhetetlen föld... mely nem is föld, hanem ember, mert csak mi lehetünk telhetetlenek, kiknek soha nem elég a jóból, miközben észre sem vesszük, hogy fáradhatatlanul azon dolgozunk, egyre nehezebb és értéktelenebb legyen életünk...
Tanmese: A telhetetlen Föld
… s az Isten megteremté a Földet, kinek, hogy ne legyen magányos ad egy napot. A Föld azonban telhetetlenné vált és bár tudta milyen kincs az övé, vágyakozva nézett a csillagok felé. Isten szólt: Vigyázz! A társad melegséget adó, érted létező, gyöngyszem, lételem, ilyen csak neked van… de a Föld továbbra is nézte az eget. Isten szólt: Ám legyen! Adok neked egy holdat. A Föld boldognak érezte magát. Régi vágya teljesült. Fürdött az ezüstös csillogásban, de néhány nap múlva kezdtek száradni növényei, hiányzott a nap melege… Kérte Istent, adja vissza a napot is. Isten azt mondta: válassz! Nem lehet tiéd mindkettő. A Föld azonban nem tudott dönteni, mindegyikre vágyott. Az Isten ezért haragra gerjedt. A Földnek adta mindkettőt, de egyiket sem. Azóta tengelyen forog a Föld, nem ölelheti magához egyiket sem. Nappal a nap mosolyog rá a távolból, éjjel a hold, még is magányos. Isten megbüntette. Meghagyta ugyan mindkettő látványát, de olyan távol helyezte tőle, hogy bármeddig is forog maga körül soha többé nem, lehet övé egyik sem.
Tóth Ildikó
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
